| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Szeret vagy nem szeret Ideje:: 09-18-2008 @ 11:10 am |
|
|
|
|
Kérés: Ne olvass, ha úgy hiszed, csak üres lufik vannak a szavaim mögött! Olvasni ugyanis, nem kötelező!
Egy kicsit mérges voltam, mikor olvastam Móránál, hogy az ember nem azt szereti, akit kell, hanem akit tud. Ez nem ééér! - sóhajtottam. - Erre én jöttem rá, magamtól! Persze, sokkal jobban hangzik Mórára hivatkozni. Akkor még talán el is hiszik az emberek.
A közelmúltban egy társasággal beültünk egy szórakozóhelyre. Volt ott egy házaspár.
A férfi azt játszotta, hogy vigyáz a nőre, a nő meg azt játszotta, hogy vigyázni kell rá.
Egyszóval: azt játszották, hogy szeretik egymást.
A férfi folyton rászólt a nőre, a nő meg engedelmesen lemondott az italáról, de aztán duzzogva a fülembe súgta:
- Most mondd meg! Mindig ezt csinálja.
Ez lenne a szeretet?
Már régóta sejtem, hogy ez nem lehet szeretet, de olyan ijesztő kimondani, mert akkor rögtön azzal jönnek mások, hogy szeretet sokféle van, és miért hiszem azt, hogy én tudom, mi a szeretet.
Hát, lehet, hogy tényleg nem tudom, mi a szeretet, de azt tudom, hogy mi nem az.
"Ha egy anya mártírrá lesz a gyereke miatt, az nem szeretet. Az befektetés".
Ha ezt dr. Kígyós Éva mondja, a Mesterkurzus egyik előadásában, akkor ezen legfeljebb megdöbbennek az emberek.
Ha én mondom, hogy anyám engem sosem szeretett, akkor mindenki egy hálátlan dögnek gondol, amiért lejáratom anyámat, ráadásul még azt sem értem meg, hogy anyám engem igenis szeretett. Úgy, ahogy tudott.
Mintha elég lenne a szeretethez, hogy valakit úgy szeretünk, ahogy tudunk.
Én már kezdem sejteni, hogy NEM. Nem elég a szeretethez, hogy úgy szeretjük, ahogy tudjuk.
Talán az a baj, hogy valaki egyszer elhitette velünk, hogy meg lehet tanulni: jól szeretni.
Csakhogy: ha nem azt szeretjük, akit kell, hanem akit tudunk, akkor ez a szeretnitudás talán valami egészen mást jelent.
Nem azt, hogy a szeretet tanulható, hanem azt, hogy a szeretet tudható.
Mert igenis, tudni lehet azt, ha szeretnek bennünket, vagy ha mi szeretünk.
De mi van akkor, ha anyám nem szeret?
Igazából semmi.
Jaj, mit nem adtam volna érte, ha ezt nekem valaki korábban elmondja és nem nekem kell rájönni!
Egy anyának nem az a dolga, hogy szeresse a gyerekét, hanem hogy tisztességgel felnevelje.
Hogy gondoskodjon róla, hogy elfogadja, hogy segítse, ha a gyerek elakad a haladásban.
És ha elég szerencsések, akkor szeretni is tudják egymást.
Anyám már öreg, és beteg. Szüksége van rám.
Igyekszem tisztességgel ellátni. De nem szeretem.
Annyira szeretném szeretni, de nem megy.
De már tudom, hogy nem is ez a dolgom.
Az én dolgom az, hogy tisztességes legyek anyámmal.
Azt hiszem, Müllernél olvastam egy nőről, akit vert a férje. Mikor megkérdezték tőle, hogy miért nem hagyja el, azt válaszolta:
- Mert szeretem.
És erre Müller azt mondta: " Ő volt az egyetlen a teremben, aki tudta, mi a szeretet."
Valami hasonlóról szólt az egyik filmben az a jelenet, mikor az apa elviszi a gyerekét a pszichológushoz, és arról panaszkodik, hogy a gyereke azért akar meghalni, mert nem szereti őt.
Erre a pszichológus azt válaszolta:
- De uram! Még azok a gyerekek is szeretik a szüleiket, akiket vernek!
Na, ez nem ment ki a fejemből.
Szóval, nem is kell jól bánni azzal, aki szeret minket.
Vagy pontosabban fogalmazva, nincs összefüggés aközött, hogy ki bánik velünk jól, és ki az, akit szeretünk.
De akkor mi van azzal a bizonyos felelősséggel, amiről a róka beszélt a Kishercegnek?
Úgy sejtem, itt van a kutya elhantolva!
A felelősség az más.
"Egyszer s mindenkor felelős vagy azért, akit megszelídítettél!"
Nem azt mondja, hogy örökké szeretned kell azt, akit megszelídítettél, hanem azt, hogy felelős vagy érte -egyszer, s mindenkorra.
Nem kell szeretned azt, akiért felelős vagy, és egyben azért is felelős vagy, akit nem szeretsz, de valamikor, valahogyan megszelídítetted.
Ha így gondolkodnának az emberek, akkor nem lenne a válásból háború.
Akkor egy anyának nem kellene szeretetet hazudnia a gyerekének, és a gyereknek nem kellene megbélyegezve éreznie magát, ha égeti a lelkét a szeretetlenség.
Mert nem erről szól a történet.
A történet a felelősségről szól.
Mert a szeretet, az valami egészen más.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 09-18-2008 @ 11:16 am
| Hozzászóló: 102 (Ideje: 09-18-2008 @ 11:20 am)
Comment: tegnap Rólad kérdeztem egy telefonban. tegnap így, ahogy van, leírtam szó szerint, hogy "szeret vagy nem szeret?". szerintem szeret. ölelés, bé |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Samway (Ideje: 09-18-2008 @ 11:29 am)
Comment: Ágikám !
Szeretem a mélyenszántó gondolataid és elgondolkodtató amit írtál...ezt a kérdést mindenkinek magában kell helyre tenni és ehhez Te segítettél most...köszi |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anne20 (Ideje: 09-18-2008 @ 12:08 pm)
Comment: Szia, Szemilla! Ez a mondás jutott eszembe: "Az, hogy valaki nem úgy szeret, ahogy mi szeretnénk, hogy szeressen, nem azt jelenti, hogy nem szeret szíve teljes szeretetével." Ez alapján érjük be, hogy mindenki a "maga módján" szeressen minket.... Elgondolkodtam.... Köszönöm...:)))) Puszi:Anne |
|
|
|
|
| Hozzászóló: szemilla (Ideje: 09-18-2008 @ 12:24 pm)
Comment: Anne! bizonyára mindenkinek megvan az embere, akit a maga módján úgy tud szeretni, hogy az a másiknak jó legyen... talán éppen ezt kellene keresni: ki az, aki a maga módján úgy szeret, hogy az nekem jó, és ki az, akit a magam módján úgy tudok szeretni, ahogy azt ő szeretné... akkor talán valamit tényleg megtudnánk a szeretetről... mert különben ez a maga módján csak egy jó ürügy arra, hogy szeretet címén megnyomorítsuk egymás életét. ( BB, Sam - örülök, hogy vagytok) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Captnemo (Ideje: 09-18-2008 @ 02:00 pm)
Comment: Ma már táblák is jelzik, hogy a közelben veszett rókák vannak, és hogy a Kishercegek használják a számukra kijelölt kerülő utat. Aki meg saját felelősége ellenére, és annak teljes tudatában, szóba áll velük, az ugyan szeretetreméltó, de aztán vége lesz a mesének. (Sajnos régen még nem találták fel az ilyen útkielégítő táblákat. És a Szenteknek is maguk felé hajlott koruk ellenére se voltak tévedhetetlenek) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: szemilla (Ideje: 09-18-2008 @ 02:05 pm)
Comment: valahol azt olvastam, hogy a humor csak arra jó, hogy elbújjunk mögé... de lehet, hogy a Sex és New York-ban mondták.... (igazán kár, hogy vége! az egyetlen sorozat volt, amit nézni tudtam) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: hori (Ideje: 09-18-2008 @ 02:07 pm)
Comment: Jó témát vetettél fel. Mindenki a szíve mélyére nézhet, és beismerheti magának, kit szeret és miért, és mennyire igen vagy nem. Egyetlen észrevétel: ne essünk abba a hibába, hogy lesarkítjuk az "igen"-t és a "nem"-et, mert rengeteg átmenet létezik (ahány ember). És ahogy ezt felismerjük, kiderül, definícióink mit sem érnek, az emberi lélek jóval bonyolultabb annál, hogy ezeket csak úgy ki lehessen jelenteni, amiket említesz. Ráadásul az ember érzelmei az idő függvényében úgy kavarognak, hullámoznak, mint a tenger. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: szellzsofi (Ideje: 09-18-2008 @ 03:01 pm)
Comment: Aki nem szereti a saját gyermekét, az csak egy biológiai Petri csésze. Megemlíteném a Stockholm-szindrómát a Müller féle megalázkodom, tehát szeretek. Nem összekeverendő Jézussal, aki a megváltásunkért vitte véghez művét, nem a puszta szeretetteljes együttélés miatt: ott a bűnbocsánat volt a tét. Azt szeretjük, akit szeretni tudunk. Tud=képes. Akit önmagunk feladása nélkül szeretünk. Vagy: aki nem látja a sárga színt, az sosem fogja tudni szeretni, mivel nem képes rá. A szocializáció folyamata ezért fontos. A rókáról és a hercegről: megismertette vele a szeretetet, megtanította rá. Képessé tette rá - ezért felelős érte. :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: sabbathsong (Ideje: 09-18-2008 @ 05:26 pm)
Comment: Nekem csak Ige jut eszembe mikor ez a dilemma felmerül. 1Kor 13:1 ( Helyzetesítsd be magad a szeretet szó helyére :D )
Apámat én sem szeretem, ő sem engem, de az Írás szerint tisztelni kell a szülőket, hogy hosszú életűek legyünk. Szeretet egyre kevesebb és lassan közhellyé vált maga a szó is.
Pintér Béla és a csemeték: Szeret nem szeret |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Emericus (Ideje: 09-18-2008 @ 06:16 pm)
Comment: Gratulálok az írásodhoz, nagyon fontos gontolatokat ébreszt. És még igazad is van.
Annyit tennék hozzá, hogy a szeretet képessége olyan, mint valami fogyatékosság: vele születünk, vele élünk, nem tudjuk levetkőzni. Ha szeretünk, akkor feltétel nélkül szeretünk. A szeretet nem tanulható, csak annak technikája. Az élet során kifinomul bennünk a képesség, ahogyan a szeretetet megéljük, kisugározzuk és magunkba szívjuk a másokét. Vannak, akik egy életet leélnek anélkül, hogy igazán szerettek volna. Fájdalomdíj a sorstól, hogy ennek csak ritkán ébrednek tudatára. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: zoria (Ideje: 09-18-2008 @ 07:47 pm)
Comment: Ez az egyik meditációs kazettámról részlet: Köszönöm, hogy vagy. Köszönöm, hogy az vagy aki vagy. Feltétel nélkül szeretlek. Tudom, hogy a tőled telhető legjobbat adod nekem. Én is a tőlem telhető legjobbat adom neked. Tudom, hogy jövőnket gondolataink befolyásolják. Ezért gondolataimban is egy boldog jövők készítek mindenki számára." |
|
|
|
|
| Hozzászóló: szemilla (Ideje: 09-18-2008 @ 10:26 pm)
Comment: köszönöm, hogy továbbgondoltátok! :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: parakalo (Ideje: 09-19-2008 @ 12:23 pm)
Comment: Sokat gondolkodok magam is azon, hogy mi a szeretet, szerelem.
Imádom az érzékenységed.
A figyelmedet pedig külön köszönöm!
Puszi |
|
|
|
|
|
