| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Kitaláció!?--- Fantom - Az öreg úr Ideje:: 09-24-2008 @ 09:16 pm |
|
|
|
|
| A hegy ahova az idegen tartott Miskolc Avas nevű hegye volt. Az útról rossz minőségű, néhol macskaköves út vezetett fel. A cél állomás a hegy oldalában elhelyezkedő régi templom és temető volt. A templom az 1200as években készült el, és a harangtornya egy különálló toronyként magaslott az égbe mint Miskolc egyik jelképe. Körülötte a temető, benne híres emberek, és csodás régi sírok. Az idegen régen sokat időzött itt. Szép kilátás nyílt a városra, és csend is volt, a temetőtől feljebb nem messze egy kilátó volt ami még jobb kilátást biztosított a városra, este pedig káprázatos színekben pompázott. Egy szó mint száz szépnek tartotta az idegen, még ha sokan nem is tudnak szépnek tartani egy temetőt. A temető és a kilátó között pincék sora húzódott hosszasan. A rossz, kietlen utakon haladva felért a pincesorhoz, onnan bámulta a város esti fényeit. A pincék előtt elhaladva ismerős pincéhez tévedt. Igaz a tévedt szó nem is a legjobb szó hisz tudatosan haladt, és bízott hogy a régi pince még mindig úgy áll ott ahogy az ő emlékében él. Nem tévedett. A pince emeletes volt, és a felső emeleti ablakból halvány fény szűrődött ki a kopott utcára. Az idegen tartózkodva ugyan de bekopogott. Bentről öreges hang szűrődött ki: -Ki az? Világlátó te vagy az?! Az idegen egy pillanat alatt megnyugodott és mosolyogva válaszolt: -Igen Demeter bácsi én vagyok az. Az ajtó nyikorogva lassan kinyílt, és egy öreg ősz hajú bácsika állt az ajtóban. - Világlátó! Drága fiacskám de rég láttalak. Isten hozott, búj be szerény hajlékomba! Az Világlátó megköszönte az invitálást és beljebb lépett az öregecske épületbe. Az ajtón belépve egyik oldalt egy heverő a végében régi vitrinecske benne poharak és tányérok, a szoba másik végében kis kályha, a lépcső az emeletre, és mellette a pince ajtaja ami mögött finomabnál finomabb borok sorakoztak szép sorban. Az öreg és vendége egyből az emeletre mentek ahol egy kis szoba volt berendezve régi bútorokkal, és innen lehetett kijutni a teraszra. Felérve az emeletre az öregúr helyet kínált a vendégének, mire az kérdően nézett az öregre. -Honnan tudta hogy én vagyok az amikor kopogtam?. Az idős úr csak mosolygott. -Tudod fiam furcsa szelek fújnak mostanában. Éreztem hogy jönni fogsz. De ezt inkább te meséld el mi a jöttöd célja. Zavartan nézett maga elé a vándor. -Nos a helybeliek úgy tudják eltűntem külföldön. De itt vagyok. Van egy kis elintézni való dolgom. -A harag rossz tanácsadó ne feledd Világlátó! Mosolyodott el az öreg. -Ennyire jól ismer már engem Demeter bácsi?! -Tudtam hogy eljön egyszer az idő. Ne feledd én is voltam hasonló helyzetben. Világlátó nagyot sóhajtott és az egyik polcról levett egy képet. Demeter bácsi volt rajta katona ruhában a fegyverével, azt nézegette. -Nem kéne annyit aggódnod! Törte meg a csendet Demeter úr. Ha már elszántad magad na halogasd! Menni fog. -Tudom, maga tanított. Mosolyodott el Világ. -Van itt valami neked kölyök. Régóta tudom hogy jól jöhet még. Bármi van használd. Az öreg úr az ágy alól elő huzatot egy ládát. Ahogy felnyitották fegyverek, puskák, és töltények voltak benne. Régiek, de szépen megőrzöttek. -Vidd azt a 9miliméterest, ha másra is szükséged van akkor meg tudod hol találsz meg. A fiú nagyon örült az ajándéknak és jól elrakta. Megköszönte és lassan indulni akart, de az öreg megállította. -Maradj fiam. Itt megtudod húzni magad. Most pihenj. Szükséged van az energiára. Hálás volt a fiú a felajánlásért, és belül félt elfogadni, de tudta hogy az öreg már jó ideje a legfőbb szövetségese. Végül maradt. Az öreg a földszinten, ő az emeleti ágyon tért nyugovóra. Elalvás közben némán nézte a fenti kályha tüzét, közben a múltat idézte fel magában. Lassacskán álomba szenderült. |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 09-24-2008 @ 11:12 pm
|
