| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Majdnem minden... Ideje:: 10-02-2008 @ 03:20 pm |
|
|
|
|
...rózsaszín!:) De csak majdnem...
Végre! Ezt mondom lassan egy hónapja. Szerelmes vagyok! És olyan jó érzés! Először fel sem ismertem. Hiszen én már lemondtam erről az érzésről. Arról, hogy megremeg a hangom, ha róla beszélek, szívecskékkel lesz tele a füzetem, már a mosolyától is megőrülök... S most végre érzem!:) Attól fogva, hogy Lillafüreden összejöttünk, érzem. Csak furcsa még. Szoknom kell.
Nehéz volt felismernem. Persze, voltak fellángolásaim az elmúlt közel másfél évben. Nem is egy. Szerintem mindről írtam... Ez viszont más. Azért is volt nehéz rájönnöm, hogy mit is érzek. Annyira régi volt, és mégis új... Azt hittem, nem leszek erre többé képes. Hogy nem lesz, aki így megdobogtatná a szívemet. Akire félve nézek, mert a pillantásától is elolvadok. Akinek egyetlen szavára pillangók kezdenek röpködni a gyomromban... Sugárzok, elkezdtem hízni és istenien vagyok!:) Félek azért, hogy majd ez is elmúlik, de most még erősebb a szerelem bennem, mint a félelem. Az elején nagyon nehéz volt. Megszokni, hogy van valakim, közben meg nem lehet mindig velem. Ezzel jár egy távkapcsolat. Volt bennem némi bizonytalanság, azt hittem, nem is vagyok fontos neki. Már rájöttem, hogy csak a saját bizonytalanságomat vetítettem ki rá. Iszonyú volt megszoknom, hogy újra távkapcsolatban vagyok. Most már biztosan érzem, hogy ő is szeret. Bár még nem mondtuk ki így konkrétan egymásnak, de voltak elszólások...amikből érteni lehetett mindent!:) Most legszívesebben repülnék, világgá kürtölném, hogy mindenki együtt örülhessen velem!:)
De mint fentebb említettem, nem minden rózsaszín. A suli nagyon kemény, kikészítő és idegesítő. Az órarendünk pocsék, már eltelt több, mint egy hónap és még mindig megy a kavarászás. Közben sorra jönnek a dogák, készülni kell, tanulni, teljesíteni... Mellette még dolgozok is, anyum elvárja, hogy itthon is besegítsünk... Iszonyú nehéz mindenhol helyt állni. Most nagy szükségem is van a páromra, támaszként. Mindig, mikor azt érzem, hogy össze akar omlani minden, akkor rá gondolok és, ha nem is felejtek el mindent, legalább mosolyogva vészelem át a problémákat!:) Hálás vagyok a sorsnak, vagy akárkinek, aki az utamba vezette Szabit! Mert most nélküle ki sem bírnám ezt a nehéz időszakot. Igaz, a barátaim is mellettem állnak. De, mint tudjuk, az nem olyan, mint valaki mellett ébredni, forrón ölelni, szeretni...
Szerintem nem is kell magyaráznom :). Azt hiszem, Szabi pont jókor jött az életembe. Sokat szoktam rá gondolni, arra, ahogy találkoztunk, ahogy kezdtük a megismerkedést és arra, hogy mennyire nem ismerem még. Betoppant az életembe, bemosolyogta magát a szívembe :). Mindig kedves dolgokat mond, bíztat... Amikor a szemébe nézek, a saját gondolataimat, érzéseimet látom visszatükröződni. Vicces, hogy már vagy egy éve ismerjük egymást netről, és csak nemrég jöttünk össze. Mintha egymásra vártunk volna!:) Az is érdekes tény, hogy fél évig nem volt senkim, eddigi életemben először voltam ennyi ideig pár nélkül... És aztán jött ő, jött a villámcsapás és a szerelem!:)
Nem is ragozom tovább, mert még meguntok engem. Meg nem akarok csöpögős sem lenni. Csak annyit kívánok, hogy sokáig lássam még a rózsaszín felhőket!:) |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 10-02-2008 @ 03:20 pm
| Hozzászóló: Lyza1 (Ideje: 10-02-2008 @ 04:36 pm)
Comment: Tiszta szívből gratulálok!...Legyen sokáig ilyen boldog az írásod, kedves Reg!...Ölellek: Lyza |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anne20 (Ideje: 10-02-2008 @ 04:54 pm)
Comment: Én is azt kívánom, hogy sokáig hordd a rózsaszín szemüvegedet, amúgy meg üdv a felnőttek világában. :)))))) Puszi: Anne |
|
|
|
|
| Hozzászóló: reginababa19 (Ideje: 10-02-2008 @ 05:42 pm)
Comment: Köszi szépen Lyza és Anne!:) |
|
|
|
|
|
