Elhatároztam, hogy elmegyek az ezoterikus napra. A történet úgy kerek, ha elmondom, hogy valamiért komolyan azt hittem, az egész ingyenes:) (A plakáton tényleg nem volt ár kiírva.) Gondoltam, lesz jóslás, meg aurafotózás, jó hecc lesz az egész. Meg hastánc:) Amit már évek óta szeretnék kipróbálni. Szóval elmentem. De már a bejáratnál kellett fizetni 500 Ft-ot. A jóslások 1000 forintnál kezdődtek. Akkor láttam, hogy a bennem lévő misztikus érdeklődés, még sokat hozhat a konyhára:)
De a hastánc egyébként ingyenes volt. Már ott ült 6 csaj a szobában és ott volt az oktató is, akit egyébként korábbról ismerek. Levetettük a zokninkat, cipőnket és körbeálltunk. Először is légzőgyakorlat volt. A két karunkkal felnyújtóztunk, amilyen magasra csak bírtunk, majd karjainkkal kört formáztunk, és magunkba fogadtuk a világot, és közben belélegeztünk. És ezt sokszor csináltuk. Nem tudom az okát, hogy miért, de ettől a légzőgyakorlattól, nagyon gyorsan boldog lettem. Éreztem, hogy csodálatos érzés, ezen a bolygón élni, embernek, nőnek lenni:))Éreztem, hogy a világon mindenkit megértek és szeretek. (Holott egyébként nem erről vagyok híres.:)) És még csak aztán jött a többi gyakorlat: volt, hogy csak a csípőnket mozgattuk, volt, hogy csak a hasunkat, vagy a vállunkat, voltak nagyon lassú, a jógára emlékeztető mozdulatok is. Csodálatos egységet éltem át a Földdel, a mindenséggel, önmagammal és másokkal. Érthetetlen, hogy ezt nem tanítják iskolában, hogy nem csinálja minden egyes ember (természetesen férfiak is:)) Sokkal boldogabbak, kiegyensúlyozottabbak, barátságosabbak lennének az emberek ...
Utána még ott maradtam egy koncertre. Csodálatos, meditációs zene volt. Lehunytam a szemem, és hagytam, hogy csak a zene vigyen, gyógyítson, erősítsen:)
Aztán másnap reggel anyám megjegyezte gúnyosan, hogy kíváncsi lenne, hogyan hastáncoltam. De mondtam, hogy a földön ezt minden embernek csinálnia kéne, és boldogabb volna. Tényleg sajnáltam is egy kicsit, hogy ő ezt a csodát sohasem élheti át...