Tudjátok, mindig csodálkoztam, hogy a 40-50 éves politikusok oly csodás, méltató visszhanggal emlékeznek 56. okt. 23.-ra.
Én az 53.-ik évem taposom, és ma már egyáltalán nem politizálok, csak figyelek.
Nos, a mi titkos családi Bibliánkban 1956. október 23. valóban piros betűs ünnep. Az apukám repülős katonatiszt volt akkor, és pedig 10 hónapos baba. És október 23.-án, egy nappal késve az anyukám születésnapi ajándékaként nem csak stabilan álltam a lábamon, de megtettem életem első lépéseit.
Először óvatosan csak egyet léptem előre, aztán két karom kitárva óvatosan egyensúlyozva még egyet, majd örömteli kacajjal néhány lépést futva repültem kis szobánkon át a szüleim felé, és apukám karjaiban landoltam.
Hogy eközben, ekkor, forradalom volt, vagy ellenforradalom?
Sokan, sokféleképp mesélik, magyarázzák. Olyan emberek, akik akkor még nem is éltek, és olyanok, akiket a politika szele időnként 180 fokos fordulattal húz.
Az én Édesapám katonatiszt volt. Akkor is, és évtizedek múltán is eszméihez hűen kész volt meghalni a családjáért, a hazájáért, a becsületért.
A mai történelem könyvek merőben ellentétei, mint amikből én tanultam.
De.... Kik írták azokat a régi könyveket, és kik a mai könyveinket?????
Zorán zenéje zúg bennem: „Hiszek Apámban”...

Az én apám aznap épp nem volt szolgálatban. Sohasem tudott volna embert ölni, noha katonatiszt volt.
Szerette, és becsülte az embereket, és az arra nem érdemeseknek is tudott adni valamit. Valamit, amit szeretnék szép szavakkal megfogalmazni, de csak annyit tudok írni, hogy emberség, tisztesség. A történészek, a politikusok magyarázhatják, vagy vitathatják, hogy akkor mi, és hogy is történt.
Én APÁMBAN hiszek. Teljesen mindegy, hogy forradalom, vagy ellenforradalom, de én azon a napon szaladtam át először a szobát a karjaiba érkezve.
Nem számít, mit írnak az aktuális történelem könyvek.
56. okt. 23. piros betűs nap a család titkos Bibliájában, és történelmében.
Emlék az én csodás Apukámról, a névtelen katonáról.
Könnyeim nyelve súgom Veled sírodnál:
A családomért, a hazámért, és a becsületért...