| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Csak egy vihar Ideje:: 10-28-2008 @ 09:33 pm |
|
|
|
|
|
Mindig is szerettem a vihart. Imádtam azt az érzést, mikor benn ülök a biztonságos kis házikómban, míg odakinn tombolnak az elemek. A történet, amit elmesélek pár éve történt, mikor még egy eldugott kis faluban éltünk az ország északi csücskében egy bájos, faburkolatú házikóban. Szerettem itt élni, szerettem a csendet, a tiszta levegőt, és azt hogy az emberek barátságosan köszöntenek, ha összetalálkozunk az utcán. Szerettem a hangulatát ennek az életformának és soha nem gondoltam volna, hogy egyszer még hálát adok a nyüzsgő nagyvárosért, meg az összes velejáróért.
Egy este szörnyen unatkoztam. Általában nem szoktam, de azon az éjjelen nem kötötte le semmi a figyelmem, ezért betettem egy dvd filmet, ami az idő hangulatához méltóan persze hogy a Sikoly volt. Befészkeltem magam kedvenc fotelembe a tévé elé, fogtam a kis chipses tálkám és belemerültem a sikolyokba. Odakinn dúlt a vihar, villámlott, s olyan hangosan dörgött, hogy még hangot is adtam a filmre. Már javában ölték az embereket, mikor a konyha felől különös neszt hallottam, majd hűvös fuvallat csapta meg a lábaim.Csak egy combközépig érő póló és egy vastag gyapjúzokni volt rajtam, de tudtam, hogy nem azért borzongtam meg. Felkeltem, hogy utána nézzek mi zaj és a hideg légáramlat oka. Elindultam a konyha felé, mikor tőlem jobbra hirtelen egy árnyat véltem elsuhanni, de mire odanéztem már csak a jól megszokott éjjeli állólámpát láttam magányosan ácsorogni a sarokban. A biztonság kedvéért még körülnéztem, de mivel nem láttam semmi szokatlan vállat vontam és továbbindultam a konyha felé. Mikor beléptem az ajtón egy újabb villámlás szakította meg az éjszaka sötétjét, s ekkor vettem észre, hogy az ablak nyitva van.Becsuktam, s közben azon gondolkodtam, hogy miként lehetséges ez? Hiszen én mindig mindent bezárok, mióta a párom késő estig dolgozik és kiderült, hogy egy tolvaj rámolja ki a házakat a környéken. Ekkor jutott eszembe, hogy esetleg én leszek a következő, akit kirabol, de végül ezt a gondolatot gyorsan elhessentettem, mint egy szöszt, hiszen abban a bájosan naiv hitben éltem, hogy ilyesmi velem az életben nem fordulhat elő.
Visszaindultam a szobába, s alighogy átléptem a küszöböt egy hatalmas mennydörgést követően a vakító villámlás kioltotta kis házamban a fényt. A sikoltozás is abbamaradt a tévében, helyette a fülsiketítő csönd terpeszkedett a házban. Én ott álltam a sötétben, miközben éreztem, hogy a rémület jeges hulláma elindul a lábujjam hegyétől fel egészen a torkomig, hogy ott már fojtogatóan szorítson. Próbáltam nyugtatni magam: "hisz ez csak egy áramszünet!" Igen ám! De mi van akkor, ha a betörő kinn ólálkodik és ő vágta el a vezetéket? Így a sötétben minden sokkal nagyobbnak, ijesztőbbnek tűnt, mint mikor még fényárban úszott a ház.A vihar már múlóban volt, s maga után húzta a dörgéseket, s a villámlást, mely vissza-vissza fordulva még odavillantott nekem, fényt lopva sötét otthonomba.
A hátam mögött ugyanazt a tompa neszt hallottam, mint az imént a konyhában. Rémülten fordultam hátra, hogy megkeressem a zaj okát, s láttam egy árnyat elsuhanni előttem. Ijedten hátrahőköltem, s nem vettem észre a mögöttem lévő kis zsámolyt, mire a következő pillanatban már a földön találtam magam. Esés közben beverhettem a vállam, mert mikor magamhoz tértem az ijedtségből az rettentően sajgott. Merev tagokkal feltápászkodtam, s körülnéztem, de hiába, mert nem láttam semmit, azt viszont éreztem, hogy nem vagyok egyedül.
Végül már kissé nevetségesen éreztem magam, ahogy ott állok "egyedül" a sötétben és azt találgatom, hogy vajon van e valaki a házban. Kinevettem magam, majd fennhangon ennyit mondtam: " Szedd össze magad!", aztán gyertya után kezdtem kutatni. Meg is találtam az egyik fiókban, amit vakon kitapogattam. Meggyújtottam, majd körülnéztem ismét. A szoba változatlan volt. Csupán a zsámoly borult el velem együtt, minden más a helyén volt. Mire megnyugodtam volna valami nagy dörrenésre riadtam, ami nem az ég volt, viszont az ablaktól jött. Remegő lábakkal indultam meg most már a szobaablak felé, s mikor odaértem megpróbáltam összeszedni magam, s egyetlen hirtelen mozdulattal félrerántottam a függönyt. Egy villámlás még visszaköszönt a távolból, s így megállapíthattam, hogy az a valami, ami nekiment az ablakomnak nem más, mint egy gyönyörű bagoly, aki bizonyára menedéket szertetett volna keresni nálam. Szerencsére nem lett baja, s miután látta, hogy az odu már foglalt, így nyugodtan továbbrepült.
Azonban saját nyugalmam ahogy jött úgy röppent tovább a bagolyjal , mivel a neszezés a szobámban folytatódott, sőt, mintha egyre közeledett volna. Egy gyenge "Van itt valaki?" hagyta el a számat, de rájöttem, hogy ha olyasvalaki lenne itt, aki azt akarja, hogy tudjak róla, akkor már rég felfedte volna a kilétét. Viszont ha ártani akar nekem, akkor meg miért riogat? Le is üthetne vagy hasonló... Én meg lebénultam, nem mertem támadni, hisz nem tudtam, hol van, ki az? Elkezdtem hátrálni az ajtó felé, s ekkor megtámadott!!! Gondoltam nő lehet az illető, mivel éles karmait a nyakamba mártotta. Feljajdultam, hiszen fájt rettenetesen, viszont fájdalmam dühbe csapott át. " Nem vagyok én horrorhősnő, akit kivégeznek a saját házában!"- gondoltam, s hátranyúltam, hogy elkapjam a karját, de helyette a haját sikerült megmarkolnom. Legalábbis azt hittem, de tévedtem, s ezt akkor láttam meg, mikor leszedtem magamról a támadómat.Rémületem okozója egy fekete szőrű macska volt, s ekkor jutott eszembe, hogy a szomszéd nénike rám bízta a házi kedvencét, míg elutazik egy napra. Mielőtt elkezdtem nézni a tévét még kiengedtem szegény Hamlettet, mivel így hívták, de aztán elfeledkeztem róla.
Rémült sírásom hisztérikussá vált, s azt sem vettem észre, hogy már tényleg nem vagyok egyedül. A párom hazaért a munkából, s döbbenten vette észre a hisztériámat.Csak később tudtam meg, hogy szegény macskát úgy kellett kimenteni a kezeim közül, így legalább elmondhatom: " Majdnem megfojtottam Hamlettet!" A párom a karjába vett, s így vígasztalt:
" Semmi baj, drágám! Csak egy vihar volt!"
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 10-28-2008 @ 09:33 pm
| Hozzászóló: szemilla (Ideje: 11-01-2008 @ 11:07 am)
Comment: kár, hogy nem tördelted! így nagyon összefolyik, de még így is kitünő írás! csak kitartás!!! olvasni fognak :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Masie (Ideje: 11-03-2008 @ 06:21 am)
Comment: Köszönöm Szemilla! :) Igyekszem nagyon, hogy elnyerjem a többsgetek figyelmét! |
|
|
|
|
|
