...de lehet, hogy mire leírom, már nem annyi. Hanem mondjuk, harminckettő. Így ment ez az elmúlt héten. Kezdték csak ötmilliárddal, hogy annyit ad az IMF. Aztán volt tizenegy, tizennégy, tegnap már húsz, mára huszonöt. Csak kapkodom a fejem. Egyet értek, hogy megint nincs pénzünk, és kölcsönt vesz fel az ország. Éltem már ilyet, a múlt század hetvenes -nyolcvanas éveiben jócskán eladósodtunk. A rendszerváltás körül olyan nyolcmilliárd volt a mínusz. Persze, én nem értek hozzá. Akik igen, azok magyarázzák, hogy a nagy pénzek nem úgy mozognak, mint a kicsik, meg hogy az adósság mellett jócskán van tartalékunk is (akkor mi a fenének kérünk kölcsön?-vetem közbe naivan), meg most már ez nem mind az állam pénze. Megjelenik a színen az egyik nagy mágnásunk is, aki már dollárban is milliárdos (hurrá) és azt magyarázza, hogy nemcsak a tizenharmadik havi bért, meg nyugdíjat nem fizetheti ki a kormány (mondja, pedig nem ő a kormány) hanem a nominálbéreket is csökkenteni kéne. Nem értek  hozzá, de félek, hogy ezt most pontosan értettem: mi fizetjük a cechet, a bérünkből, a nyugdíjunkból, a gyerekeinknek szánt juttatások lefaragásából, az egészségügy és az oktatás immár IMF által követelt további leépítéséből. Hogy miért? Mit csináltam ÉN, mit csináltunk MI rosszul?

  Merthogy a messzi Amerikában becsődölt egy nagybank, amelyik felelőtlenül és fedezetlenül adott ki nagyösszegű hiteleket jelzálogra. Aztán becsődölt az a bank, amelyik emennek adott hiteleket.  Aztán egy harmadik, amelyik emezeknek hitelezett és így tovább. Kiderült, hogy sokmilliárd dollár, amiről azt hitték és másokkal is azt hitették el, hogy van, valójában nincs. Nálunk váltig mondogatták, hogy nem lesz baj. A mi gazdaságunk erős. Erős a forint. Nálunk nincs pénzhiány, de nincs ám. A lakosság sincs eladósodva (annyira). De akinek van rutinja a közlemények értelmezésében és tud politikusul, az azt is tudja, hogy amit egyre gyakrabban és egyre vehemensebben cáfolnak, az igenis be fogy következni, mégpedig hamarosan. Hát itt a válság nálunk is, bár igazából még alig látszik belőle valami. Nem lódultak meg az árak, az olaj éppenséggel lefelé megy. A tévé-rádió telistele a bankok hirdetéseivel, mind pénzt kínál. És ebben a lélektani pillanatban az ország - igen szigorú feltételekkel - kap egy olyan csillagászati összegű hitelkeretet, amit ha lehívunk, ha felasználunk, az ükunokánk gatyája is rámegy a törlesztésre. Nem politizálok én, dehogyis. Csak szeretném érteni azt, ami az én zsebemre is megy. Nem tudná megmagyarázni valaki? Egy kisembernek, egy civilnek még el tudnám hinni.