Ancsel Éva írt valami olyasmit, hogy

"A szeretet megtörténik. Nem tudom, van-e ennél erősebb földi esemény?"
Vajon mit ér az Oscar-gálán egy kaviáros szendvics?
És vajon mit ér egy éhezőnek a meleg kenyér?
Vajon azért szeretünk, mert "megéri", vagy függetlenül attól, hogy megéri-e vagy sem...
Nem a kaviáros szendvics hibája, ha azt gondolják róla, hogy nem ér semmit.
Aki jó szóra vágyik, annak nem csillapítja éhségét az étel.
Egy falat kenyér, mégis, a karácsonnyal felér az éhezőnek.

*

Azt írja ez a Spinoza:
"Aki helyesen felismerte, hogy minden a természet örök törvényei és szabályai szerint történik, az bizonyára nem talál majd olyasmit, ami gyűlöletre, nevetségre vagy megvetésre méltó, hanem amennyire emberi erényeiből telik, arra törekszik majd, hogy jól cselekedjék, ahogy mondani szokták, s örvendezzen."

Beleszerettem ebbe a pasiba! Végre valaki, aki világosan elmondja, hogy örülni tudni, annyit tesz, mint megérteni és elfogadni a törvényeket. Már szinte fájt, az a manapság divatos szemlélet, hogy minden az egoról szól, és ha valaki boldog, az másképp nem is lehet, csakis úgy, hogy vagy átgázol másokon, vagy nem törődik semmivel, vagy állati nagy szerencséje van. Közben persze: smile! Mosolyogj, mert ez is nagyon divatos, hogy szenvedni csak szépen, ahogy a csillag megy az égen...
Állj! Állj! Állj! Ez eredetileg nem is így hangzott!

Szóval, azt írja ez a Spinoza nevezetű fickó:
"Valóban csak sötét és szomorú babona tilthat el attól, hogy örömökben részesüljünk. Miért illőbb dolog a szomjúságot és éhséget csillapítani, mint a búskomorságot elűzni? Az én nézetem ez, s ezt vállalom: sem istenség, sem másvalaki, kivéve az irigyet, nem gyönyörködik tehetetlenségemben és bajomban, s nem tekinti erénynek könnyeinket, zokogásunkat, félelmünket s más, efféle jeleit a lelki gyengeségnek, hanem ellenkezőleg, minél nagyobb öröm tölt el bennünket, annál nagyobb tökéletességre megyünk át, azaz annál inkább részünk van szükségszerűen az isteni természetben.
Felhasználni a dolgokat, s amennyire lehet, gyönyörködni bennük: a bölcs emberhez illő dolog."

Érted ezt, kedves olvasóm?
Az örömben valósul meg a tökéletesedés. Vagyis örömben fejlődik leginkább a lélek!
Ehj, hiszen mi sem egyszerűbb ennél! Miféle korban élünk mi, hogy erről oly keveset hallani?
Hogy ne csak az éhséged csillapítsd, hanem keresd meg a módját, hogy a bánatod is enyhüljön.

Nem, ne úgy, hogy mosolyogsz, miközben belül darabokra hasadsz.!
Igazán találd meg, értsd meg, hogy mi az, ami fáj ott belül, és miért van mindez.
Vedd észre, hogy nem az élet packázik veled, hanem az összefüggésekből adódik, hogy időnként nem tehet mindenki kedvedre, ahogy te sem tehetsz örökké mások kedvére.
Téged sem ismerhet senki annyira, ahogyan te magadat, és te sem ismersz másokat eléggé ahhoz, hogy egy pillanat alatt érteni tud a történéseket. Idő kell a megértéshez, a vígaszhoz, de a dolgod az, hogy ne csak az éhséged csillapítsd, hanem a bánatodat is.