Amálka egész életében csak tengett-lengett mégsem hiányzott semmi más az életéből, csak a tanulás.
Egy szép napon el is határozta, hogy mint József Attila, belopódzik az egyetem nyitott kapuján és titokban meghallgat egy-egy előadást. Elég nehéz volt elvegyülnie, tekintve, hogy Amálka elmúlt ötven éves, a haja már erősen őszült, amit halványkék festékkel igyekezett elrejteni a társadalom szeme elől.
Hiába a fejlődés, és a XXI. század, sajnálatos módon az oktatási intézmények még mindig nem tudják kezelni sem a tehetségeket, sem a későn érő típusokat.
Ezt Amálka egy előadáson hallotta, és magában mélységesen egyetértett. A teremben csupa húsz éves fiatal ült, egyformán különböztek egymástól, és nagyon hasonlítottak abban, hogy egyikük sem értette, mi a fenéért kell a drága idejüket ilyen értelmetlenségek hallgatásával tölteni, mint a Kockázat kötőjel társadalom. Amálka nagyon ledöbbent, mikor az előadó kihangsúlyozta a címben a kötőjelet, de úgy látszik, változott a világ, mióta Körmös tanár úr már nem tanít nyelvtant az iskolákban.
Amálka még jól emlékezett Csernobilra, amikoris a kapitalizmus hanyatlani kezdett. Jött a szél, és elfújta a veszélyt mindenhova. Erről Amálkának eszébe jutott Scarlett O'Hara, amitől egészen elpirult. Amálka még tudott pirulni, majdnem úgy, mint az előtte ülő egyetemista lány nadrágjából kikandikáló csipkés tanga.
A Szöszi, ahogy Amálka magában nevezte, egyáltalán nem zavartatta magát, és hangosan cseverészett a mellette ülő fülbevalós fiúval.
Amálka legszívesebben rájuk szólt volna, hogy "halkabban", de elbizonytalanodott, hiszen a kapitalizmus is hanyatlik, lehetséges, hogy ez a generáció, már suttogni sem tud.
Ekkor azonban hihetetlen dolog történt. Az előadó rászólt a Szöszire, hogy zavarja az előadást. Konkrétan nem őt - tette hozzá bocsánatkérőleg- , hanem a többieket, akik nem hallják, amit mondani akar.
Amálka nem győzött csodálkozni, az előadó bátorságán! Egy igazi férfi! Egy hős, aki rendet teremt ebben a kaotikus világban.

Hiába a tudomány demisztifikálódása! Amálka végre boldog volt, mert most csak a tudás öröméért tanult. Megtehette, elvégre már elmúlt ötven éves, és öröm volt tudni, hogy van a világon Donkimondte tanár úr, aki a széllel szemben küzd a kultúra fenmaradásáért.
- Kérem, higgyék el, az olvasásnak is van haszna! Lehet, hogy nem lehet érte autót venni, de akkor mi van? Az is éppen olyan öröm, ha megértenek valamit, mintha egy órát ülnek a forgalmi dugóban.
Amálka kezdte elhinni, hogy a világ még nincs teljesen elveszve.
Mert lehet, hogy a Szöszi nem érti még, de majd megérti, mit jelent az az ambivalens folymat, hogy a kötöttségektől megfosztott életmódokban az egyén és a társadalom új közvetlensége jön létre, mikor is a munkanélküliség, mint társadalmi jelenség, az egyén problémájává válik. Majd megérti, hogy mit jelent a prefeudalizmus, mikor úgy kell állást keresnie, hogy irracionális okokból kifolyólag nyerheti csak el az általa kívánatosnak tartott posztot. És ha harminc évesen, mikor már elég felelősségteljesnek hiszi magát a Szöszi, hogy végre gyereket akarjon, akkor majd megtudja azt is, mit jelent a nők kiszolgáltatottsága.
Mert hiába a kapitalizmus hanyatlása, és hiába rohan vesztébe a világ: van, ami semmit nem változik.