Mint éjjel és hajnalban is olvasó ember, szeretek két könyv közé becsempészni egy filmet.

Ma hajnalban, Adventus Domini idején Harsányi Lajos verseit olvasom, de ma mégis inkább Adyt választottam.

Szerb Antal szerint a magyar irodalom két legnagyobb vallásos költője Balassi és Ady. Lehet ezzel vitatkozni, hiszen minden nagy költő vallásos, a vallásos érzület közé pedig nem lehet relációs jelet tenni. A költemények értékét mérni a magyar irodalom első vonalában pedig ugyanúgy értelmetlen, mint emberek vallásosságát összemérni.

Tehát maradt Ady, s Adytól az egyik legnagyobb csoda, Az Illés szekerén vallásos versei közül is a legszebb:

„Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.”

A versek után jött egy Oscar-díjra jelöl film, Andrzej Wajda filmje a katyini mészárlásról.

Mindig csodáltam a lengyeleket, mennyire képesek megtartani nemzeti filmgyártásukat, s mennyi csodálatos filmet készítenek saját irodalmukból, történelmükből. Hatalmas pénzeket áldoznak, hiszen tudják, ebben a modern korban a nemzeti megmaradásban rendkívüli propagandaeszköz a nagyhatású nemzeti mozi.

A film tablószerű képekben meséli el a második világháború alatt történt katyńi mészárlást, amikor a szovjetek több mint tizenötezer elfogott lengyel tisztet és civilt öltek meg egy erdőben – köztük a rendező édesapját  is. Sokáig – mint annyi mást – ezt is a németek nyakába varrták, de aztán a közelmúlt orosz vezetése elismerte, hogy a vörös hadsereg népirtása volt a katyini mészárlás.

A film egyébként Katyn címmel decemberben jelenik meg Magyarországon DVD formátumban.

Végül egyik nagy kedvencemet olvastam, a huszadik század nagy magyar írózsenijét, Szabó Dezsőt.

Leghíresebb és legjobb regénye Az elsodort falu, mely a magyar nyelvművészet talán legnagyobb csúcsa.

Mikor megjelent, egy csapásra Szabó Dezső a magyar irodalom leghíresebb és leghírhedtebb alakjává vált. Sokan Ady méltó örökösét látták benne, forradalmárt és profétát, s az iránta való rajongás csak Adyéhoz volt mérhető. De hamar jött az ellentábor, amelyik gyűlölve és irigykedve nézte Szabó emelkedését, s porig gyalázta műveit.

Az irodalomtörténet elismeri Szabó Dezső nyelvének roppant erejét, írói zsenialitását; mégis fanyalogva keresi a nagy író irodalomtörténeti helyét.

Újra a könyv csak a nyolcvanas években jelenhetett meg, addig szitokszóként ejtették ki a címét is.

Pedig Az elsodort falu valóban a leghatalmasabb költői pátosszal megírt regény. Hozzáfoghatót sem a magyar, sem a külföldi irodalmakban nem találhatunk. Még Nyirő, Hamsun, Giono vagy akár Hölderlin prózája sem vetekedhet vele.

Újboli megjelenésekor Szabó regényét úgy reklámozták, hogy a kötelező olvasmányok között a helye. Ebben egyetértettem már akkor is a könyv ajánlójával.

Így telt az éjszakám és hajnalom. Három csoda egymásba kötve és egymásból nőve.