Azt mondja a kedvenc rádióm ma reggel, hogy kezdődik a petárdaszezon, vigyázzak a kutyámra. Elgondolkodtam. Milyen szezon? Hiszen a petárdázás tilos. Kizárólag a fényeffektussal (is) járó pirotechnikai eszközök használata engedélyezett, az is csak pár órára. Én is tudom, persze, hogy tízezrével élnek az országban, akik fütyülnek a szabályokra. Hiszen remek dolog –és gyakorlatilag kockázatmentes - a mások ijesztgetése. Behajigálni a petárdát a kertekbe, az udvarra, sőt az ablakon (!) . Remek dolog látni, ahogy a célszemélyek bepánikolnak, szitkozódnak, aztán meg úgyse tesznek semmit. Kihívni a rendőrséget? Hova? Miért? Úgyse kapnak el senkit, úgyse találnak meg semmit. Ha nem érik tetten az illetőt, tehetetlenek Olyan ez, mintha a jégeső okozta károknál a biztosító azt követelné, hogy mutassam be azt a jégdarabot, amelyik beverte a szélvédőt. Egyébként is, a heveny petárdázás idején minden utcába kéne két –három rendőr. A világon sincs tán annyi. Szóval egyszerűbb mindent bezárni, beredőnyözni, eltorlaszolni, lehetőleg csak a reggeli-délelőtti órákban mutatkozni, a kutyákat pedig – nos igen – a kamrába vagy a pincébe zárni. A nyugtatózás nem jó, ahogy a szűk, zárt, fűtetlen helyiség sem. Ha az állat nem tud mozogni, megfázik vagy meg is fagy reggelre. Még a tanyán élő rokon is jobb megoldás, ha elvállalja az ebet egy időre. Azonkívül a nyugtató nincs ingyen, az állatgyógyszer igen drága. Hol van az megírva, hogy én viseljem az egyébként hatóságilag tilos háborús ijesztgetés költségeit? És akinek nemcsak kutyája, de egyéb jószága is van? Aludjon velük?

   Kitaláltam valamit az illetők megfékezésére. Legálisan árusítani kellene mindenféle petárdát. A címke eredeti lenne, rajta jó kis bumm-bummos fantáziarajz, Rambó külsejű fickók mutatnák, hogy hogy hajítsd el, stb. A biztonsági csomag belsejében viszont mákos bejglit helyeznénk el. Nem kell a távol-keleti import, beszerezhető hazai forrásból, akár Mari nénitől is. Elvégre itt a Karácsony. Na jó, lehet diós is, de a mák nyugtató hatása is számít. Az én kutyám speciell megeszi. Nomármost, a dolog a következőképp működne: jön a sandaképű fazon, zsebben a petárda. Körülnéz, nem látják-e. Előveszi. Ha ki kell biztosítani, kibiztosítja. Ha meg kell gyújtani, meggyújtja. Egy lendület és zsupsz, benn van a tárgy a célszemély kertjében. A célszemély épp sepreget. Nini! Egy petárda. Mit is kell mondani? Buummm!!! Üvölt a célszemély át a kerítésen. A petárdázó elégedetten távozik. Célszemély kibontja a csomagot. Mmmm! Kinéz a kapun. Még látja a petárdázót, amint az fut az utca vége felé. Ne szaladjon, fiatalúr! Boldog Karácsonyt magának is! Énekeljük el együtt a „Mennyből az angyal”-t!

   Ám a fürge petárdázó már árkon-bokron túl van. Igyekeznie kell, mert még sok helyen várják a bejglit. És persze a hatóságtól is tart egy kicsit. El ne kobozzák már a sok jó sütit.