Mikor a csoporttársam felhívott, hogy vajon szombaton lesz-e vizsga a gáz-cirkusz miatt, szokás szerint azt sem tudtam, mit kérdez. Miféle cirkusz?
Hál'istennek nincs tévém, újságot nem olvasok, úgyhogy védve vagyok a rossz hírektől, amivel a társadalmi depressziót fenntartják.
Tegnap este azonban tévé elé kerültem, és nem akartam hinni a fülemnek!
Hogy mi van? Nincs gáz?
Mi ebben olyan meglepő?
Hiszen már az általános iskolában tanultuk, hogy a Föld eneregia-készletei végesek! Csodálkoztam is, mikor jó tíz éve anyámékhoz is bevezetették a gázt, és kidobatták velük a cserépkályhát, mondván, arra már nem lesz szükségük.
Nálunk szerencsére vegyestüzelésű kazán van, így van alkalmam megtapasztalni a gáz fűtőértékét. Eddig csak hulladék fával tüzelt a Favágó hétvégenként, de döbbenetes volt a különbség.

Hát, bizony, bizony! A monopolhelyzet mindig megszüli a maga cápáját! Ezt is tanultuk.
Tehát minden a törvények szerint halad: a készletek kezdenek kimerülni, és a cápa elkezdett vérengzeni.
De hogyan lehetséges az, hogy úgy tesznek, mintha ez derült égből villámcsapás lenne? És mi az, hogy az egyének önmérsékletén múlik, hogy mennyi gázt sikerül megspórolni? Meddig? És miért megint csak a kisembernek van felelőssége?
Ebben verhetetlenek, komolyan mondom! Kiszipolyozzák a világból az összes hasznot, aztán azt mondják: ti tettétek!
Miért nem terjedt már el a napelemes fűtés? Hiszen van! És a Napot nem lehet kiszipolypozni, csak felhasználni. Na, persze! Ebből nem lehet egy életen át hasznot húzni! Ez csak amolyan egyszer legombolós játék.

Épp elcsodálkoztam a napokban, hogy újabb három gyógyszertár nyílt a város szívében. Így most tíz perces járással hat gyógyszertár előtt lehet elmenni.
Mi van? Mindenki beteg?
Hja! Hogy a vitaminok! Meg a fogyi-bogyik... Meg hogy örökké fiatalok maradjunk! Hát persze! Üzlet lett ez is.
Eladó az ember lelke!