| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Gyermekeim Azúrban Ideje:: 01-19-2009 @ 01:03 pm |
|
|
|
|
Mostanában megint sokat gondolkozom. Gondoltam is rá, hogy meg kellene mutatni
magamat orvosnak, mert aztán a végén teli leszek szövődménnyel ettől a nem kívánt
terheléstől. Legutóbb is két napot túlóráztak a professziók, mire sikerült kiszedni
belőlem a nyomait. Szóval és tehát, úgy döntöttem, hogy hátha fertőző is ez a dolog, így
aztán közzé teszem. Azzal kezdődött az egész, hogy vége lett. Mármint a barátságnak
a barátommal. (Merthogy az ellenségemmel nem lehet vége mégse annak,
ami el se kezdődött, ugyebár.) Volt egyszer egy hol nem volt, akivel jó sokáig
jártunk egy osztályba. (Félre ne értse senki, nem ugyan azt az osztályt jártuk jó sokáig,
hanem csak osztálytársak voltunk. Később pedig melóztunk is együtt, így aztán
sose volt osztálykülönbség közöttünk.) De ahogyan anno ballagáskor fogadtuk,
be is tartottuk, szét szórt a sors bennünket. Éppen két felé. Ám egy idő múlva
összefutottunk, és beszélgettünk. Nem mondhatom, hogy nem változott, mert őt
sem kímélte az idő vas fogába esett rozsda. Amiben nem változott, az csak a szövege
volt. Bár ahogy így visszaemlékszem, mindig is így beszélt, csak én szoktam el
tőle. Csak röviden idetennék egy mondatát, hogy miről is van szó, és hogy
példakép legyen. „B**meg, már a f**om teli van a k**va P**kal, mert az
mégiscsak sok b**meg, hogy így el lehessen k**ni az egészet.” (És aki most arra gondol,
hogy madarat tolláról, azt megnyugtatom: orron lesz nitológizálva.)
Tehát az én hol sem volt barátom ilyenformán adta elő közlendőjét. Nem is volt ezzel
gond, amíg meg el nem jött hozzánk baráti családlátogatásra az otthonomba, és
elhozta ugyancsak régi közös ismerősünket is. Ennek is örültem az első percekben.
Különösen, hogy az a bizonyos közös ismerősünk nem rendelkezett a barátom
szókincsével. A baj ott kezdődött, hogy a barátom monológjai valahogy nagyon nem
illettek az asztalon díszlő damaszt abroszhoz, sem a szépen élére hajtogatott
cipőkanalakhoz. Tízéves fiamnak összekoccant szájában a fogszabályzó, amikor
az első mondatok elhangoztak, és kérdőjellé hajlott szemöldökkel kérdezte, hogy ugyan a
barátom milyen nyelven beszél. Látva ezt, megkértem seholnemvolt barátomat,
hogy ugyan jöjjön már ki rágyujtani. Kinn az udvaron aztán szépen közlöttem
véle, hogy hangzatos igéjét kicsit próbálja meg szinkronvágni, és az után
közhírré tenni. Vagy ha ez nem megy, úgy talán nem kellene túl sűrűn beszélnie, majd
elmondja, ha csak egymás között leszünk. Az én fülem valahogy jobban szelektál.
Ezen aztán seholsemvolt barátom nagyon berágott. Hogy milyen jogon szabom meg én
azt, hogy ő mit mondhat és mit nem? Két lábbal tiprom sárba az ő szólásszabadságát.
És a közös ismerősünk vajon miért nincs itt, neki miért nem mondom
ezt, hiszen egyszer már ő is mondta a b betűs szót, és szerinte legalább tízszer
gondolta is! Mi ez a kivételezés?
Nem jöttem zavarba a jogaira való hivatkozásnál persze, hiszen valamikor jogot
hallgattam. (Amikor a bíró kihirdette az ítéletet, mielőtt felfüggesztettek volna érdemeim
elismerése mellé a falra.) Szépen elmagyaráztam neki, hogy tudod, ez többek
között az én otthonom is, és bár otthon érezheted magad, talán mégis tekintettel
kellene lenni. Mármint, hogy ez OTTHON. És amint láthattad, volt
az asztalon ital is, meg némi aprósütemény, meg meleg is van a szobában. Namost, akár
hiszed, akár nem, ezt mindet az én saját, külön bejáratú pénztárcámból prezentáltam,
hogy kicsit jobban érezzük magunkat.
Körülbelül itt jártam, amikor kilépett felöltözve a közös ismerős, és közölte, hogy nem
kellene ennyire nyilvánvalóvá tenni, hogy ő mennyire nemkívánatos itt, és inkább
kivonulunk beszélgetni. Megmondhatnánk nyíltan, hogy utáljuk, és csak azért
kellett eljöjjön, mert neki van autója, és az én haverom így ingyen és bérmentve lett
szállítva. De most ő elhúz, és mindenki úgy megy haza, ahogy akar. És
egy hangos - -- Jócccakát! kíséretében bevágta maga mögött az ajtót.
Ezen felbuzdulva az egyszersmint volt barátom is magára kapkodta a kabátját, és ő meg
egy :
- Ló***sz a s**be, ezt jól elb**tad! Miért nem költözöl el, ha nem azt csinálsz itthon, a
mit akarsz?- felkiátással csapta be maga mögött az utcaajtót.
Azóta nem is hallottam róla és felőle. Remélem azért, hogy egyszercsak majd megint
felbukkan. Talán azt is belátja, hogy a fentebb csillagozott szavaknál mennyivel
szebb szó is van. És talán belátja azt is, hogy nem lehet mindig igazságot tenni
két ember között se, hát még, ha többről van szó. És talán azt is belátja, hogy soha
nem lehet
úgy tenni mindent, hogy az mindenkinek jó legyen.
Minden esetre úgy néz ki, hogy most vége. Sajnálom. Nem kicsit. Nagyon. és nem
hiszem, hogy én qrtam el. Hallod wazze?!
Hja! És hogy ennek az egésznek mi köze a címhez? Semmi.
Mondhatni: semmi közöm az egészhez. Pedig de!
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 01-19-2009 @ 01:30 pm
| Hozzászóló: Boki (Ideje: 01-19-2009 @ 04:37 pm)
Comment: Kedves Kapitány!
Mindig nagy és jó érzékem volt a sorok közötti olvasáshoz, és ennek köszönhetem, nagyobb baj nélkül megúsztam a munkás éveimet. Írásodban a sorok közötti tartalmat értelmeztem, és nagyon élveztem. Ha azt írom, hogy „tetszett”, meg se közelíti azt az érzést, élményt, amit olvasás közben és utána éreztem. Be kell vallanom, hogy többször is végigfutottam rajta, és ismételten elolvastam Gratulálok az írásodhoz( ha ez egyáltalán jelent valamit is )
Szívből üdvözöllek: Tibor
|
|
|
|
|
| Hozzászóló: Lyza1 (Ideje: 01-19-2009 @ 05:00 pm)
Comment: Tudod Laci én örültem volna, ha nem is látom többet ezt a sosem volt barátot!...Mert elvből utálom a csúf beszédet!...Nagyon jó írás!... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 01-19-2009 @ 06:34 pm)
Comment: Miért is nem írsz prózát is, Kapitányom? Nagyon élvezetes írásod végig somolyogtam, nagyon tetszett a sorok közt megbúvó tanulság is. :)))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: szemilla (Ideje: 01-19-2009 @ 08:19 pm)
Comment: jaj, nekem a kicsillagozott találóskérdések tetszettek a legeslegjobban! :))))) annyira örültem neki, mikor megfejtettem! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Nefelejccss (Ideje: 01-19-2009 @ 10:23 pm)
Comment: Kedves Capt.! Közismert, hogy 15 évig katona voltam, ott 2 nyelv volt közismert: a kemény szakmai, repülős kifejezések, és...hát sajnos a káromkodás. A kötőszóként használt b** -d meg, folyamatosan, mondatonként akár többször is előfordult, nem törődve nyelvtani alapszabályokkal, hogy a szavakat ne ismételjük! Viszont meghökkentő, hogy mikor ezek az srácok hazaértek, otthon teljesen mást nyújtottak, és követeltek gyerekeiktől, haverjaiktól, önmaguktól, míg a "kiskorúak" hallótávolságban voltak.
Írásod tetszett, bár meglepett, hogy blogban láttam neved. Hát, itt is nagyon OK. vagy: Nefi |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Captnemo (Ideje: 01-20-2009 @ 06:15 am)
Comment: Boki: Tisztelem az olyan embereket, akik nem csak a formát, de a tartalmat is látni tudják. (Avagy nem csak néznek, hanem látnak is) Ami a fenti írást illeti, még szerettem volna elmondani a mindigsevolt barátomnak, hogy ha én elmegyek hozzájuk, és mondjuk megszokásból az asztalra hányok, merhogy jogom van megszabadulni attól, amitől nem jól érzem magam, akkor mit szólna hozzá? Kebelére ölelne azt követően? De erre már nem volt mód, mert az idő nagy úr, és be kellett fejezzem eszmefuttatásomat. Köszönöm megtisztelő figyelmedet! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Captnemo (Ideje: 01-20-2009 @ 06:30 am)
Comment: Lyza1: Háááát, én kicsit másképp látom. Tudod, azért sok közös emlék, munka, és egyéb köt össze. És egymás között még el is megy, ha ilyen módon vesézzük ki a dolgokat. De nehogy már más mondja meg, hogy mit tehetek abban a házban, amit én tartok fenn! Mert bármennyire is az a látszat, hogy azért van a kéró kivilágítva, mert vendégek vannak, a világítást mégiscsak én fizetem. És mégiscsak idejött, nem a kocsmába például. Pedig ott is van elég hely. Talán mert itt jobban érzi magát. De akkor fogadja is el, hogy ez nem kocsma, ahol azt mond (talán), amit akar. Köszönöm, hogy olvastad! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Captnemo (Ideje: 01-20-2009 @ 06:32 am)
Comment: Anna1955: A próza nem az én világom, amint az régebben bebizonyosodott!!:)) Nem is nagyon művelem ezt. De néha van, amit le kell írni, mert feszít. És kutya egy vers lenne ebből a témából!:) Köszönöm, hogy jöttél! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Captnemo (Ideje: 01-20-2009 @ 07:11 am)
Comment: szemilla: Dejóóó! Én meg épp azon merengtem, amikor lehoztam a csillagokat is a blogba, hogy ugyanbizony lesz-e megfejtés, és hogy az jó megfejtés lesz-e!? Meg azon is, hogy később nem kell-e esetleg ugyanezen csillagokat letagadni. De azt hiszem, tagadhatatlan, hogy a csillagosok, katonák (vagymi) című Jancsó alkotás maradandó:) Köszönöm, hogy olvastad. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Captnemo (Ideje: 01-20-2009 @ 07:37 am)
Comment: Nefelejccss: Valamikor, olyan tizenhúsz éves koromban én is hasonlóképpen beszéltem, ha nem is ennyire túlburjánzó szóismétlésekkel. De aztán kicsi odafigyeléssel elhagytam:) Ami a blogozást illeti, ezek csak gondolatok, semmi közük az irodalomhoz. És tisztelem annyira előbb nevezettet, hogy nem rakom oda azt, amiről még csak nem is gondolom azt, hogy bármi köze is lehet hozzá. Mert valóban nincs. Legalábbis a szépirodalomhoz. Köszönöm, hogy itt is olvastál! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: alamina (Ideje: 01-20-2009 @ 01:13 pm)
Comment: Nagyon megértelek kapitány. Nem egyszerű dolgok ezek, de a barátság, ha igazi kiállja ezt a próbát. Van az úgy, hogy szinte egy helyről indul két ember, aztán eltelik 20-30 év, és rájönnek, hogy néha már nem is értik egymást. Ha nem figyelnek eléggé egy másra. Csak akkor. A tisztelet minden kapcsolat alapja. Ha az nincs, nem működik az egész. Saját bőrömön is tapasztaltam ezt már nem egyszer. A csúnya beszédről meg nehéz leszokni, főleg, ha már az anyatejjel is ezt szvta magába az ember, de viselkedni azért tudni kell. Mindig. Sajnos, ha mérges vagyok, én is elég cifrán tudok káromkodni. Ezt többnyire "csak" otthon teszem. Pedig nem kéne. Nagyon nem. Hidd el megoldódik, majd ez a helyzet magától is. Érdekes történet. Ildi |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Captnemo (Ideje: 01-21-2009 @ 07:05 am)
Comment: alamina: Utolsó mondatoddal kezdve, azt ugyan nem tudom, hogy magától oldódik-e meg, de meg fog oldódni bizonnyal. Csak addig még sok víznek kell lefolynia néhány ember hátán. És sok életkeserpirulát lenyelni. Ami a csúnyabeszédet illet, hááát, nem tudom, mennyien lehetnek, akik nem! Hszed első részéről meg annyit, hogy igazad van. És ez a 20-30év sokhelyütt és sokmindenben igaz. Néha annyi se kell. Köszönöm! |
|
|
|
|
|
