Mivel bizonnyal már hiányoztam, vettem a bátorságot, (komolyan, mostakciós a Tesco-ban, van ez a hármat fizet egyet kap eksön),éselőbújtam téliesített (tehát fűtetlen, mert ha már téli, legyen hideg) lakáscéljára fenntartott konténeremből. Ja! Ott lakom. Nem is tudtad, mi?Persze, mert eszébe nem jutott volna senkinek, hogy rám törje az ajtót.Bezzeg, ha valami kis szőke cica lennék, már eltűnésem előtti napon ott toporognának a küszöböm előtt, hogy felkutassák bennem a tartózkodásomokát és helyét! De hát, mindegy már.
Jaj, hogy mennyi minden történ velem, mióta utoljára voltam itt! Sok megrázkódtatás ért. És nem csak a földeletlen konnektor miatt. Bármi tagadás, nagy élmény volt az is. A legnagyobb az volt, amikor az én kis öregem, a párom hosszú betegség után egy éjszaka végleg kigyógyult,és másnap kinyíratta magát a körzeti megbízottal. Na, ezt elmesélem, mert sora volt, mint a kukoricának.
Csütörtök éjszaka volt éppen. Pontosan emlékszem rá! Mintha ma lett volna.(Persze, mert felidézem azóta is, szinte naponta.)Miután az én párom már napközben csütörtököt mondott, nyugodtan aludtama széles ágy jobb oldalán. (Igen, mert a másik volt a rosszabb, mivel ott el volt törve minden rugó. Ej… fiatalságunkat idézi még…)De nem térnék el a tárgytól. Szóval a legnagyobb lelki nyugalommal szuszogokolyan 110 decibellel, amikor is felriadtam. Meg is ijedtem azon nyomban,merthogy az én kis öregem kuporgott felettem. Azt mondja nekem:
- Te Bea!
Mondtam is neki, hogy te nagyonhülye, legalább te tudhatnád, hogy Bélavagyok. Erre azt mondja, hogy az most mindegy, mivel úgyse fogunkse dugulást, se elhárítást foganatosítani. Hanem hogy arra gondolt, hogymi lenne, ha a magamévá tenne engem. Meg is lepődtem az örömömön,mert legutóbb körülbelül olyan emberemlékezet óta nem volt rám mégpélda se, nem még, hogy ilyen váratlanul és szemből pont. (Mert akkor ishátulról nyújtotta át a meglepetést, mert ahogy mondta, ha rám néz, akkormindjárt leesik a vérnyomása. Így meg, hogy a szoknyámat a nyakamba túrja, azt képzeli, hogy valami gyönyörűséges … lyányt cígöl a hágón át.(Vagy bét.) Na, elég az hozzá, hogy azt mondja, most úgy érzi, hogy belém kellene vetnie a bizalmát. Aztán azonmód már oldotta is a kötvényeit. Ahogy a sötétben kitapogattam, a rácsodálkozástól igencsaktátva maradt a szám! De aztán hamar elmúlt ez az állapot. (Pedig megmondta.a négymancs, a libákat nem szabad tömni). Szóval elámultam, mert nem gondoltam, hogy ekkora kamat lett volna rajta.
Ahogy másnap a szomszédasszony elmesélte, hogy miket műveltünk,el se akartam hinni. Hogy ezek a francos falak tényleg ilyen vékonyak.(Aztán egy darabig még átjárogattam hozzá, hogy mesélje már elmegint, hátha eszébe jut valami, amit első felindulásában kifelejtett.)Na, hát így derült ki, hogy az én párocskám kigyógyult az évek ótatartó semmit tevésből.
Másnap egy eltévedt golyó végzett vele…Mit ne mondjak, nagyon magam alatt voltam. És még csak nem is volt jó.

De erről majd legközelebb!