Először nem akartam megírni ezt a blogot...amit írtam azt is kitöröltem, aztán úgy döntöttem, hogy mégis leírom.

...minden nap egykor szoktam lemenni a postaládához, és most is úgy tettem...sok levelet szoktam kapni a munkámból kifolyólag - aztán megakadt a szemem egy A/4-es méretű borítékon.  Gyorsan megnéztem ki a feladó. Alföld Művészeti Egyesület.  Gondoltam, hogy ismét valamilyen pályázat, mert azt szokták rendszeresen küldeni, de mivel kíváncsi vagyok, míg a lépcsőket szeltem felfelé csak kibontottam a borítékot. Egy szép oklevelet húztam elő belőle, és ez volt ráírva:

Nagy Gabriella
részére, aki a

"Szárnypróbálgatók 2009"
országos költői versenyen

BRONZ
oklevelet nyert.

Csongrád, 2009. január 22.

...akkor, ott elindult egy kósza könnycsepp, mosolyogtam, örültem, hitetlenkedtem...pont az én helytelen soraim, a szóismétléseim és minden, ami én vagyok, pont az kap egy minősítést, és egy mosolyt, mely most ott ragyog az arcomon...

Én tudom, hogy mindenki azt mondja, hogy nem írok jól, sőt tele vagyok hibával, mármint nemcsak én, hanem a sorok is, és tudjátok el is hiszem, és tudom is, de most engedjétek meg, hogy örüljek egy kicsit, és pár napig higgyem el, hogy a rosszban is van valmi jó...mégha nem is leszek jó költő, vagy író, de most örüljetek velem egy kicsit...

...nem kell azt írni, hogy jó, amit csinálok, sőt még megdicsérni sem kell, csak csendesen elolvasni, amit most ideírtam...nem várok semmit, hiszen nem adok semmit...

...csak tegnap mosolyt kaptam és most maradjon még egy kicsit itt az ajkaim szegletében...

Köszönöm...