Statisztikai adatok szerint is hazánkban egyre több a válás. A házasságkötés is már elveszítette minden formáját, hiszen a fiatalok, csak úgy összeállnak, összebútoroznak és ezzel megoldanak mindent. Ma már nem divat a lánykérés, a habos-fodros ruhák, sőt még a fehér sem, hiszen egyre jobban terjedőben van a színes, vagy a törtfehér, pezsgőszínű, vajszínű ruhák sokasága, még a mintás esküvői ruhákat is szépnek lehet mondani.

Egyik nap jártam-keltem a városban, és találkoztam egy rég nem látott ismerősömmel. Mosolyogva várt meg a trolimegállónál és hazafelé beszélgettünk, hogy mi is van vele, minként alakult az élete, mióta férjhez ment, hiszen nagyon régen nem találkoztunk.

Elmondta, hogy meseszép volt az esküvő, olyan, amilyenről mindenki csak álmodik. A ruha csodaszép, tele csipkével, strasszokkal, a vőlegénye éjfekete szmokingot viselt, és orchideacsokorral várta a templom oltáránál. (gondoltam magamban, végre egy boldog pár) A nászút fantasztikusra sikeredett, Kréta szigetén...és élték minden nap a boldog perceket...aztán a hangja elszomorodott...kicsit kifelé nézett a troli ablakán...majd könnybelábadt szemmel nézett rám, és folytatta. Huszonkilenc éves lett, arra gondoltak, hogy éppen időszerű lenne a gyermekáldás, csak valahogy nem következett még addig be, ezért felkereste az orvosát. Különféle vizsgálatokat csináltak nála. Nagyon bízott a jó hírekben. Két hónap múlva az orvos mindkettőjüket behívatta, és közölte, hogy Andinak nem lehet gyereke.  Férje elengedte a kezét, majd kiment a folyosóra, ő meg ott ült a szobában és a könnyeivel küszködött. Miután hazaértek, Zsolt másként nézett rá...többé nem ölelte át, nem csókolta meg. A beszélgetés kettőjük között végleg leredukálódott. 

Zsolt minden nap eljárt dolgozni, és egyre később jött haza. Egy nagyobb kft-nek volt az igazgatója, csinos titkárnővel megáldva. Andi egy este bement férjéhez...amit látott magáért beszélt...kicsit furcsán mondta nekem: Gabi szép volt az asztal...- azt hiszem elég furcsán néztem rá, aztán leesett, hogy mit is mondott...Zsolti elköltözött a szép, tágas házból, majd elindították a válási procedúrát. 

Andi 31 évesen elvált asszony lett. Kedves kis panellakásba költözött, mely nem olyan tágas, mint  házuk volt, de elfér benne. Testvére gyerekei sűrűn vannak nála, így nem annyira magányos, de mégis társtalan. Ami megütötte a fülem a beszélgetés végefelé: "De most mondd meg nekem komolyan, Gabi, ugyan kinek kellene egy 32 éves elvált, gyerektelen nő, akinek soha életében nem lehet gyereke? Előbb-utóbb mindenki arra vágyik. Nem igaz?

Persze, ebben igaza van, de én úgy gondolom, hogy akinek nem lehet gyereke attól még lehet jó ember, és boldog is, ha megtalálja a párját. Vannak férfiak, akik nem szeretnének gyereket, vagy már van nekik, és nagy, vagy túl öregnek érzik magukat gyerekáldáshoz. Nem is tudom...

Zsoltiról meg annyit, hogy feleségül vette a csinos titkárnőt, az élet fintoraként gyerekük még nincs, hogy lehet-e azt Andi nem tudja, de egyet igen...Zsolt nemcsak megfordul a csinos nők után..hanem...na és a lényeg, az irodában lecseréltette az asztalt egy nagyobbra, valamint egy dögös kreolbőrű, fekete hajú (festett) harmincas lett a titkárnője...

...hát, igen a boldogságot nehéz megtalálni - de vajon tényleg boldogok lehetünk? Vajon a válás mindig segít vagy csöbörből-vödörbe esünk? Az élet olyan furcsa csapdákat tud állítani...hogy is szokták mondani? - vedd el a szeretőt, abból lesz a legjobb anya, aztán keress egy másik szeretőt, mert anyából egy is elég...érdekes megoldás...