Szeged városa az elmúlt két évben el volt kényeztetve kiállítások terén. Munkácsy kiállítás a Móra Ferenc Múzeumban, Dali, Chagall tárlat egy kisebb kiállító helyen. Persze ez utóbbi két esetben nem a nagy képekről van szó. Személy szerint nem voltam elájulva Dali, és Chagall rajzaitól, litográfiáitól. Munkácsy ellenben bejött nekem. Persze nem vagyok műértő, mint Eroica barátném.
Most egy érdekes bemutatkozás vár ránk. Múlt hét pénteken megnyílt Andy Warhol kiállítása nálunk, a Napfény városában.
Mivel A. Warhol a 60-as évek beatnik képzőművészetének, életérzésének kiemelkedő alakja volt, ezért Kedvesemmel úgy döntöttünk, hogy megnézzük a kiállítást. Majd, amikor időnk engedi.
Addig is néhány információ Warholról:
1928-1987., ez a két dátum, ami közé lehet illeszteni élete két legfontosabb eseményét. Természetesen van magyar kötődése is, mert szülei az akkor még magyarnak tekintett Mezőlaborcról vándoroltak li az Ígéret Földjére. 1949-ben diploma, majd az 50-es években élte a nem csak a képzőművészetben a másság iránt vonzódó fiatalok életét. A 60-as években Marlyn Monroe-ről, és a Campbell-féle leves konzervről készített  alkotásai keltettek feltűnést. Tudomásom szerint akkor volt a beat időszaknak nevezett időszámítás kezdete a zenében, irodalomban, képzőművészetben.
Lényeg, hogy felkapott, világhírű festő, grafikus, meg egyéb művész lett. Ja, hogy el ne felejtsem, fíilmet is rendezett. Sokat.
Nos, az Ő kiállítását tervezzük megnézni. Kicsi szkepticizmussal indulok neki a kiállításnak. Azért, mert  a 60-as években nőttem föl, és megérintett a kor hangulata gyerekként is, főleg a zene. De az irodalom terén pl. nekem van, ami tetszik, van ami nem tetszik. Tetszik Jack Keruac Úton-ja, vagy Salinger Zabhegyezője, de nem tetszik Ginsberg költészete. Meg sorolhatnám.
Mindezt azérrt írtam hogy akinek kedve, lehetősége van, jöjjön Szegedre, kiállítást nézni. Akár közösen. 
Azt még ígérem, hogy a kiállításról beszámolok. Ha elmegyünk. Ha nem megyünk, akkor nem. Olyan Naiva stílusban. :-)