Egy széljegyzet a tegnap margójára...ugyebár tartja a mondás, hogy "hazug embert hamarább utolérik, mint a sánta kutyát", nos ebben az esetben is valahogy így történt.

Állítás: kicsi fiam veri a táncos párját! - táncos párunk anyukája szerint, aki hozzáteszem, hogy nevetve közli velem az egészet, majd kiegészíti azzal, hogy nem is lehet mást várni, hiszen az apja is veri az anyját, majd én is hozzáteszem, hogy őt is veri a férje.

Nem veszítette el senki sem a fonalat?

Mert én néha úgy érzem igen.

A lényeg: állította más, hogy mi már körmérközésben verjük egymást, mind a szülők, mind a gyerekek. Nevettünk, de aztán kiakadtunk rajta, mert pont egy olyan szülő állítja ezt rólunk, aki mindkettőnktől csak segítséget kapott.

Szembesítés: piruló anyuka, majd mindent zokszó nélkül a fiára kent, és a téma lezárva. Mi bemártott szülők remegünk az idegtől, hogy mit állítanak rólunk, és a gyerekeinkről. A másik anyuka félrevonja a táncospárunk anyukáját és közli, hogy ezt egy másik anyuka találta ki, és az ő fia jelnleg csak bűnbak.

Beszélgetés a táncoktatóval: kiderült, hogy nemcsak neki állította az az anyuka, hanem másnak is, és hozzáteszi, hogy én akartam a kislánynak neonzöld ruhát, és ezen végképp jót nevettünk, hiszen előtte két nappal megegyeztem a táncoktatóval, hogy a kislánynak szerintem a narancsszín jobban áll, és különben is közlöm, hogy tök mindegy kin van az a nyamvadék neonzöld ruha, én akkor sem szeretem.

Következtetés: hogyan lehet ennyire megkavarni a "szart", hogy mindig a másik legyen felül, hiszen a gyerekek már nem egy korcsoportba versenyeznek. Annak a gyerekpárnak sok kupája, érme van, amire a MI gyerekeink csak vágynak és itt ebben a korcsoportban nagyon kell tanulni, meg kell mutatni, hogy Ők is ott vannak.

Akkor ez mire volt jó? Miért kell a szülőket egymás ellen hangolni? Miért kell a gyerekeket egymás ellen fordítani?

Nem lenne jobb a békesség, a csend, a nyugalom...nemcsak otthonon, de a tánciskolán belül is?

Azt hiszem ehhez én most túl szőke vagyok...szerintetek is?