Mérgelődök magamban a kormány újabb döntésein. Nem értek a politikához, de valahogy úgy gondolom, hogy talán, ha a gazdaságunk ennyire bajban van, és egyre több és több terhet rónak a családokra, akkor talán át kellene gondolni a következő lépéseket.

Kiakadtam amikor arról szólt minden hír, hogy megadóztatják a családi pótlékot, a gyest, a gyedet. Nem tudom ép ésszel felfogni. Fogy Magyarország lakossága, akkor talán azzal kellene törődni, hogy gyermeket nevelő családoknak segítenek. Mondom segítenek, és nem elvesznek. Hogyan akarják azt elérni, hogy itthon ne csökkenjen a gyermeket vállalók száma, hanem növekedjen. Már ott tartanak a párok, hogy nem kell a házasság sem, mert az egy külön intézmény, csak vannak együtt, és lehetőleg gyerek nélkül, mert éppen megbírnak élni, vagy ki tudják fizetni a rezsit, lakáshitelt, vagy az albérletet. Persze azért megtapasztalhatjuk ennek ellenkezőjét is, hiszen vannak olyan családok, ahol nem lényeg, hogy hány gyerek születik  és mit visz magával, ha felnő, csak gyerek legyen, igaz a körülmények vagy nyomorúságosak, vagy semmilyenek, mert azért valljuk be, hogy ahol pénz van, vagy akad, ott vagy nincs gyermek, vagy csak egy-kettő. Töritanárom mondogatta mindig, hogy ahol a legszegényebb az ember, ott a gyerekből él. Nos, azt hiszem igaza van. Persze tudom nem az államnak kell eltartani a gyerekeket, a beteg embereket, a nyugdíjasokat, akik már ledolgoztak sok évet és szinte nem kapnak nyugdíjat, de vajon mi fiatalok képesek vagyunk szüleinket támogatni? Képesek vagyunk arra, hogy gyermekünket vagy gyermekeinket megfelelő körülmények között neveljük fel és támogassuk az adott időben?

Mi két gyereket nevelünk és a családi pótlék nem olyan sok, de, ha megadóztatják, akkor mi marad belőle? Egy normális cipő 16 éves fiam lábára (43-44 méret) nem pár száz forint. Próbálok a kínaiban valami jobb minőségű ruhaneműket vásárolni, de a cipőre nagyon odafigyelek, hiszen Ők abban vannak a suliban, és egy rosszabb minőségű cipő, nem megfelelő talpformával egészségügyi problémákat is okozhat, azt meg nem szeretném.

Mindig azt szajkózza a kormány, hogy ilyen meg olyan gazdasági válság van, de azért 16 milliós autóra telik, mert az olcsóbb nem felel meg, és amellett a saját juttatásukra mindig van pénz az államkasszában. Nem emelik a gáz árát, csak a távhőt, aztán meg azért fogják emelni a távhőt, mert drágul a gáz. Már mindent olyan magas áron fizetünk, hogy abba bele is lehet rokkani, és a környező országok meg nevetnek rajtunk.

A devizahiteleseknek segítenek. De hogyan? Úgy, hogy adnak valamit, majd a kétszeresét elveszik. Mert hiába segít valami kölcsönnel, ha a gyerekek után járó szocpol is adózik.

Azon gondolkoztam nem lenne jobb, ha kormány is összehúzná magát, és azt mondaná, hogy rendben van, válság van Magyarországon, akkor nem arra törekszünk, hogy minél hamarább be legyen vezetve az eruó, mert ahogy elnézem arra megy ki a játék, hanem arra, hogy rendbeszedjük a gazdaságot, és akkor mi is beszállunk. Nem is arra törekszünk, hogy még jobban tele legyen az amúgy is dagadó zsebünk. Arra meg aztán végképp nem, hogy aki még él és dolgozni is tud, talán a hetedik bőrt rajta hagyjuk, mert akkor nekünk sem jut. Arra sem törekszünk, hogy minden támogatást, főként, ha azt az uniótól kapja az ország szétosszuk magunk között és nézzük, hogy nép miként lesz öngyilkos, bolond vagy éppen hajléktalan.

Túl nagy kérés lenne a honatyáktól, ha nem 16 milliós autóval furikáznának? Le tudnának mondani a különféle juttatásokról? Mi lenne, ha nem kivennék a saját hasznukat az államkasszából, hanem épp az ellenkezőjét tennék. Mi lenne, ha nem a saját vállalataikat, betéti társaságaikat tömnék meg az állam pénzével?

Persze, akkor talán még haladnánk is valamire, de csak talán.

Hogy is szokták mondani?

Fejéről büdösödik a hal - azt hiszem ez a mondás most nagyon is igaz.