Tisztelt full-os irodalmárok!

Köszöntöm a portál tagjait, közreműködőit, moderátorait.
Nagy örömömre szolgál és megtisztelőnek érzem, hogy  egy rövid
verssel bekukkanthattam klubotokba. Én is úgy gondolom, hogy ha
már megjelentem, be is illene mutatkoznom. Ez nem fog elmaradni,
de én, hogy úgy mondjam olyan messziről jövök és olyan kanyargós
úton jutottam el idáig, hogy nehéz röviden összefoglalni úgy ,hogy
érthetően mutassam meg magam. (De ez talán nem is olyan fontos)
Életem elején olyan környezetben nevelkedtem, ahol a szókincs
értéktelen volt. A kérdező sokszor fél nap múlva kapott egy-két
szavas választ. Így abból az időből nekem se sok kincsem maradt.
Mondandóim hát inkább leíró és nem lírai érzelmeket kifejezők.
A következőben megküldendő két vers gyerekkorom egy-egy valós
epizódját idézi és a helyszín is igaz. Nem régen íródtak, mert mi
öregek szívesen térünk vissza a régi emlékekhez amikor az
újabb élmények már elmaradoznak
Még annyit, hogy  februárban töltöttem be a 87.évemet.
Tevékeny életet éltem, szabad időmet a kertészkedés és a
barkácsolás töltötte ki. Írogatni csak azután kezdtem, amikor
már ezek az elfoglaltságok is fizikai nehézséget jelentenek.

Üdvözlettel: BenkoePP.     2OO9   márc.-07