Szerintem az egész életünk egy véget nem érő keresés. csak éppen nem tudjuk mit is hajszolunk.

Voltatok már úgy, hogy úgy éreztétetk, mindent megkaptatok már az élettől, amit valaha is vártatok tőle, de nem vagytok boldogok, mert valami még hiányzik, de nem tudjátok mi?!

Biztosan minden embert más tesz boldoggá. Én már egy nyugodt kis élettel is megelégszem, de a másik oldalon mindig ott van bennem a hiányérzet, csak azt nem tudom, mi az, ami hiányzik.

Attól tartok, ebben az életben, vagy itt a földön erre nem is fogok rájönni. Talán egyszer a halál betölti azt az űrt, ami mindig megvolt bennem???

És akkor majd megtudom, hogy van-e ennél magasabb szint, van-e ennél boldogab létforma?

Hát nagyon remélem, hogy igen.

Nagyon el vagyok keseredve. Mindig megvan bennem a vágy, hogy írjak, és megvannak hozzá a hangulatok, meg a képek is, mégsem kapok egy ideje kellő lökést az íráshoz. Vagy csak ez azért van, mert annyi minden másra is kell még figyelnem, hogy emiatt nem tudok eléggé összpontosítani?

Igen, igen, kicsit maximalista vagyok. Le sem írok olyasmit, amiről nem gondolom azt a saját nézőpontomból, hogy ennél jobban már nem tudom megoldani.

A (kvázi) boldogság úgy látszik az én esetemben nem segít hozzá az alkotáshoz. Kicsit borongósnak kell lennie a világomnak ahhoz, hogy még borongósabbat teremtsek???

Na mindegy. A kérdéseimre úgy is magamnak kell megkeresnem a választ.

Akkor megyek is elmélkedni. feltöltődök kicsit a napon, amíg még süt, itt a gépteremben kissé fojtó a levegő.

Hát mindenkinek jó lélegzést!