Természetesen nem akarom befolyásolni a Tisztelt szakmai zsűri, és a szavazók véleményét, de mellékelem a Fulextra áprilisi versversenyének győztes darabját.  A vers az induló versek első soraiból jött létre az utolsó sor kivételével. Azt (is) én követtem el.

No.1.

Az első válásom végefelé közeledve
az élet bűzös mocsarában
felette az ég óriási oltára.

Két szememmel láttam, hogy boldogságod én vagyok.
Még ütemre ver szívem,
szívem szelíd tükre homályba borult.

Amikor majd elkezdesz közelíteni,
látom, látom kedves arcodat.

Az élet keserű piruláját hányszor
szép álmokat kergettem régen,
minden, ami szép volt
tavasz volt, símogató szellő.

Susogva rohan felém
megfáradt vándor az árokpartra.

Álmainkat széttőrték az évek,
izzásába kövült láva a múlt.

Két ember valaha egymásra talált
az ég ablakaba megnyílott azon a napon.

Már eltelt egy hét.
Szívem gyorsan dobog.
Gubbasztóan minden tagod sajog.
Megfelelni embernek, és Istennek.
Ez ám a nagy dolog!