| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Szép magyar beszéd Ideje:: 04-19-2009 @ 07:51 pm |
|
|
|
|
Amikor a gyerekeimet magyar tannyelvű iskolába irattam, sokan csak a fejüket csóválták:
„Minek? Hisz Szlovákiában élünk.“
Azért, mert magyarok vagyunk, magyar gyereknek pedig magyar iskolában a helye. Soha fel sem merült bennem más lehetőség. Persze, arra külön figyeltem, hogy rendesen elsajátítsák az államnyelvet is.
Ma olyan óriási öröm ért, amit meg szeretnék osztani Veletek, mert büszke vagyok, meghatott és végtelenül hálás is a sorsnak, hogy a gyerekem megértette, megtanulta és bebizonyította, mennyire fontos az anyanyelv megőrzése, annak ápolása, szeretete.
Ezen a hétvégén rendezték meg Győrben a „Szép magyar beszéd“ országos döntőjét, ahol Dani fiam Kazinczy Emlékérmet kapott a példamutatóan szép magyar beszédért.
Magyar tannyelvű iskolába jártak/járnak a gyerekeim. Magyarok vagyunk. Hogyan is dönthettem volna másképp?
2009.4.19.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 04-19-2009 @ 07:55 pm
| Hozzászóló: zsoloo (Ideje: 04-19-2009 @ 08:54 pm)
Comment: Tiszteletem, főhajtásom fogadd, kérlek! Pusztán azért járna mindez, mert magyar tudtál maradni idegen környezetben, de tovább is megyek: gyermeked számára is oly módon adtad át a nyelv szépségét, hogy ezáltal ő mutatott példát! Ez hazaszereteted megkülönböztethetetlen jele, melyért nem lehet kisebb elismeréssel illetni. Ha minden magyar lelkű íly módon képviselné nemzetünket, nem lenne miért szégyenkeznünk a világban. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: erda (Ideje: 04-19-2009 @ 09:41 pm)
Comment: Kedves Zsoloo! Nem is tudom, mit mondjak? Nagyon meghatódtam... Köszönöm. Szeretettel: Éva |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Lacoba (Ideje: 04-20-2009 @ 07:35 am)
Comment: Évike hatalmas dolog ma, de sajnos érthetetlen az indíték. Néhány idézetet tennék ide a Magyar Királyság oktatásügyi dolgaiból: "1890-ben az ország összlakosságának mindössze 44,5 százaléka tudott írni és olvasni, ezen belül a magyarok 53,6 százaléka, a németek 63, a szlovákok 43, a románok 14, a ruténeknek pedig mindössze 9,7 százaléka." Nem igazán akarták megtartani a saját anyanyelvüket, és az akkori kormány ANYANYELVI OKTATÁSUKRA: "Az 1905–1906-os tanévben az 5305 katolikus iskola mellet a rutén, román és magyar nyelvű görög katolikus egyház az egész országban 1963 iskolát tartott fenn. A román és a szerb görögkeleti egyház együtt 1723 iskolával rendelkezett. Az evangélikus és a református egyházi iskolák száma ugyanekkor 1331, illetve 1903 volt, az unitárius egyház pedig 36 intézményt működtetett. Az izraelita egyház 466 iskola fenntartója volt." Ezekben az iskolákban törvény írta elő, hogy ha 50 tanulóig is biztosítani kell az anyanyelvi oktatást KÖTELEZŐ JELLEGGEL, ha pedig meghaladta az adott iskolában az 50 főt a nemzetiségi (pl szlovák, horvát, szerb, német stb.) tanulók szám, akkor A TÖBBSÉGI CSOPORTOKHOZ TARTOZÓ TANULÓK RÉSZÉRE IS HAVI EGY ÓRÁBAN TANÍTOTTÁK A KISEBBSÉG NYELVÉNEK NÉHÁNY FONTOS ALAPSZAVÁT!!!! (a magyar tanulók részére is!!). Az akkori oktatási törvény nélkül, ma már nem is beszélnének szlovákul. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Lyza1 (Ideje: 04-20-2009 @ 07:42 am)
Comment: Évikém, csodálatos dolog ez, hogy úgy adtad át a magyar nyelvet gyermekeidnek, hogy példaértékű, még az itt élők számára is!...Gratulálok és büszke vagyok, hogy a barátod lehetek!...Éljél bárhol is a világon!...A magyarság vezéreljen továbbra is, bár tudom ezt Neked nem kell mondanom!...Gratulálok fiadnak is!...Ölellek: Lyza |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Lacoba (Ideje: 04-20-2009 @ 07:51 am)
Comment: Idáig nem is volt gond vele, de visszafelé már óriási ellenszenvet és nemzetközi visszhangot váltott ki Apponyi-törvénye, hiszen a román, német, szlovák, horvát, szerb iskolában is kellett volna azt az egy egy órát havonta magyarul tanulniuk, ezt azonnal elmagyarosításnak titulálták. Hangsúlyozom: a MKIR. területén a román, a horvát, a német, a szlovák stb iskolák zömét is az állam (vagy az egyház) alapította, építette, üzemeltette!!! Törvényben garantálta a összköltségvetés bizonyos százalékát az iskolák üzemeltetésére, építése és a tanítók bérezésére, képzésére (azóta sem jut ennyi az oktatásra). Még egy apróság: Branko Svonja barátom, ma Pasman szigetén él, horvát anyanyelvű, aki még a 2 világháború között (az akkor már Jugoszláviában) a Magyar Királyság által nyomtatott horvát nyelvű tankönyvből tanult, sőt még a törvényt is azt alkalmazták, hiszen a dél-Baranyai iskolában több mint 50 magyar tanuló járt, ezért bizonyos alapszavakat, számolást még akkor is tanultak magyarul, melyet nagyon büszkén használ még ma is. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Lacoba (Ideje: 04-20-2009 @ 08:41 am)
Comment: Persze azt is tudom és megjegyzem, hogy a törvény hazafias vonatkozásaiban, egyéb asszimiláló törekvésében sértette a kisebbségben élőket, ám néhány mai rendelkezés a fordítottjaként összehasonlíthatalanul jobban terheli a most anyanemzetként ilyen törvényt alkotókat, mint amit szeretettel előcitálnak. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: parakalo (Ideje: 04-20-2009 @ 12:46 pm)
Comment: Elismerésem! Ennél hazafiasabb gondolkodással mostanában nem igen találkoztam. Nem könnyű Magyarnak lenni határainkon túl. Örülök, hogy vannak még olyanok akik ezt vállalják! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: erda (Ideje: 04-20-2009 @ 05:25 pm)
Comment: Kedves Lacobá! Köszönöm a részletes tényfeltárást. Bizony, a történelem produkál(t) meglepő dolgokat, de most ez sem tudja elrontani az örömömet...:)
Üdvözlettel: Éva |
|
|
|
|
| Hozzászóló: erda (Ideje: 04-20-2009 @ 05:26 pm)
Comment: Drága Lyza! Nagyon jól estek a szavaid! Átadtam jókívánságaidat és gratulációdat is a fiamnak. Mindketten nagyon köszönjük kedves, baráti szavaidat! :))) Szeretettel: Éva |
|
|
|
|
| Hozzászóló: erda (Ideje: 04-20-2009 @ 05:29 pm)
Comment: Nem csak hogy vállalom, büszke is vagyok rá, kedves Parakalo. Ez olyan örökség, amitől soha nem tudnék megválni. Köszönöm elismerő szavaidat, új erőt merítek belőlük! :))) Szeretettel: Éva |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Boki (Ideje: 04-21-2009 @ 02:16 pm)
Comment: Nemcsak bloghoz, a többi hozzászóláshoz is kapcsolódik a véleményem.
Az első tizenhárom évemet külföldön, nem magyar lakta területen éltem meg.
Születésemkor anyám nem tudott magyarul, csak apám, mégis amikor a II. vil.
háború befejezése után Magyarországra kerültünk, gond nélkül kapcsolódhattam
a koromnak megfelelő osztályba, az alapvető ismeretekkel – számolás, írás,
olvasás – rendelkeztem ( apám karbantartó volt, tehát nem értelmiségi munkakörben dolgozott). Annakidején ott szó sem eshetett magyar iskoláról. Volt magyar mesekönyvem- Móra Ferenctől a Tulipános láda c. mesegyűjtemény – és ismertem a latin betűket, a magyar ábc-t. Nem volt Internet, nem volt televízió, magyar rádióadást is csak titokban hallgatott apám. Magyar újságot sem járathatott, lehet, hogy volt és magyar közösség sem volt, ahol a magyar beszédet gyakorolhattam volna. Mindig csodálkozással vegyes felháborodással olvasom azokat a híreket, amelyek a Magyarországon ( annak idején úgy mondtuk: az anyaországban) élőket teszik felelőssé és innen várják a segítséget, hogy megőrizhessék magyarságukat a határon túl élők. Saját életem bizonyíték rá, hogy minden korban az adott lehetőségeket a szülőknek kell kihasználni ott, ahol élnek, hogy a szülők magyarságidentitását gyerekeik tovább vigyék. Gratulálok: Tibor
|
|
|
|
|
| Hozzászóló: Emericus (Ideje: 04-21-2009 @ 03:39 pm)
Comment: Fogadd őszinte elismerésem. Magadért is, gyermekedért is. |
|
|
|
|
|
