Akinek gyereke van, legalább egyszer rácsodálkozik a tényre, hogy a gyerekneveléshez nem kell semmiféle iskolát elvégezni, elég összehozni és megszülni egy új emberpalántát, aztán ki-ki úgy neveli, ahogy tudja, a törvények betartása mellett.
Amíg kicsi a gyerek, addig a tásadalom aggódó szemmel figyeli növekedését: ha nem jár iskolába, ha fegyelmezetlen az órán, akkor jön a tanító néni és felméri a terepet. Ha a szülők el akarnak válni, akkor a rokonok, jóbarátok azonnal figyelmeztetnek, hogy a gyereknek család kell, otthon, puha fészek. Ha már a világra hoztad, akkor tűrj, míg fel nem nő.

No és mikor végre felnő az a büdös kölök, akkor már nyugodtan szélnek lehet ereszteni, el lehet válni, elvégre letelt a szolgaság, most már boldoguljon, ahogy tud! Senki nem kérdezi meg: megáll-e a maga lábán és ha nem, akkor miért nem. Senki nem mondja, hogy felelősséggel tartozol érte, elvégre felnőtt, elmúlt 18, ha nincs mit ennie, magára vessen.
Hát, nem furcsa? Amíg kiskorú, addig mindenkire tartozik, hogy mi lesz vele, mikor betölti a 18-at, egyik napról a másikra árva lehet.
Mert árva lesz mind, akit magára hagynak. Akiről nem tudják hol él, miből él, mit eszik, mik az örömei és mi nyomja a szívét. Akitől csak azt várják el, hogy hazamenjen, de soha nem látogatják meg a nem létező otthonában. Akitől csak elvárják, hogy pénzt keressen, de nem adtak a kezébe szakmát. Aki mindössze attól lesz felnőtt, hogy elmúlt 18.

Tiszteld anyádat, apádat! Milyen nehéz megfelelni ennek a parancsolatnak, ha apád részegen ütötte anyádat, ha anyád sosem volt melletted a bajban, mert elvolt a saját bánatával, de azért "szépen felneveltek". Vagyis megérted a 18-at minden különösebb baj nélkül. Nem szúrkáltak hasba, nem ütlegeltek tettlegesen, csak épp észre se vették, hogy a világon vagy.
Ezt persze, nem érthetik azok, akik szeretik a szüleiket. Hiszen minden házban van kisebb-nagyobb vita, ők büszkék arra, hogy felnőttek és megértőek a szüleikkel szemben is.

De Te, aki árva lettél 18 évesen, egy életen át belefájdulsz a tisztelni akarásba. Lesznek gyereid és megérted, hogy nem lehet jól csinálni. Próbálod megérteni a történetet, amiben te csak egy kellék voltál, de üres maradsz, mint a kellékek általánban. Anyád beteg lesz, apád sem balhézik már évek óta: megöregedtek. Neked kellene gondoskodni róluk, de egy kellék még magáról sem tud gondoskodni, nemhogy másokról.
Felnőttél, és nem érdekel senkit, hogy téged nem szerettek, vagy csak rosszul szerettek.

Nézd, azt a két kis öreget! Már a légynek sem ártanak. Csak csoszognak a lakásban, kerülgetik egymást, agyon nyomta őket az idő. Most rád van szükségük.
És hiába sírod esténként tele a párnád, hogy most mihez kezdj ezzel az ismeretlen apával és anyával, akiknek már csak a ráncos teste a tiéd! Neked ez jutott. Ez a feladat: hogy hiába nem láttad, hogyan kell jól csinálni, de neked meg kell próbálnod másképp... Jobban. Hogy a te gyereidnek ne legyen kín a kötelező tisztelet. És mikor megöregszel, te ne légy ismeretlen a gyerekeid számára.

Mert a világ nem törődik a felnőtt gyerekekkel.