"egy nagy cipő vagyok,
mindenki énbennem jár,
mindenki énbennem tapos"

mikor először hallottam
csak értettem
de érezni is...
azért az már veszettül fáj
fájdalom nélküli lélekcseppeket szeretnék időnként
magamba tölteni
és ha lehet persze fájdalommentesen
mert ezzel talán megállíthatom azt a hasadást
egy-egy pillanatra legalábbis naívan azt hiszem
ami gyökereim tépve rágva szét
mindenki sebével
mindenki fájdalmával kúszik fel
törzsemen át egészen koronámig

aztán ha felér, újra nekiindul
és szemtelenül még századszor
még ezredszer is visszakérdez:
tudom, hogy fáj ez a feszülés
de voltam már itt biztosan? tényleg?

majd megmar míg közli:
értesz engem
értesz

(az idézet egy A.E. Bizottság dalszövegből való)