(3)
A Szív egy kocsma a megyeszékhelyen. A város közkedvelt sznob helye. Bárpult és metál zene. Az árak vadak. Fegyverek. New York és rock and roll. Mindenki ismer mindenkit. Elit egy hely. A parkolóban egy lány homlokát fogja a barátja. Miközben a csaj palacsintákat hány ki. A pénzes családok csemetéi itt isszák magukat részegre. Ha épp nem drogoznak. Ez van. Minden este. Nem illesz a képbe. Neked ez nem kell. Tudod. Feszélyez. Mégis ott vagy. Mert elhívtak. Kínodban szorongatod a sörödet. Mást úgysem tudsz tenni. Le kéne lépni. Nem, nem illik. Itt? Senkit nem izgat. Orgia. Bor és bulimia. Amit a rómaiak ránk hagytak. Kínos örökség.
Egyik nap ebédeltünk a Szívben. Volt ott egy lány, aki üvegből itta a sört. Dóri a neohippi. Fura egy nő. Nem hisz sem a szerelemben sem a gravitációban. Otthagyta Budapestet. Az elit egyetemet. A megyeszékhelyért. Beszél. De csak szolidan. Szereti ezt a narcisztikus várost. Külföldön töltött egy évet. Ő is menekült. Csak ő ebből az országból. Aztán mesél. Hogy milyen volt. Pesten majd Libanonban. A hibáiról és erényeiről. Belőle sosem lehet kiábrándulni. Nem engedi. Szeretnivaló. Koccintunk. Igyunk.
Később feltűnik ő. A művésznő. Mellesleg drogos zenész. Zongorista. Akiért megőrülsz. Egy ideje ismered. Megtetszett. Kedveled. Ahogyan észrevetted ő is. Lehet mégse annyira, mint te. Köszön. Máshová ül. Veled nem foglalkozik. Szar érzés. Rosszul vagy. Megmagyarázhatatlan rosszkedv. Nem akarod, hogy másokkal beszéljen. Csakis veled. Téged nézzen. Rád figyeljen. Dóri már nem iszik. Kontrollál, mert nő. A buli most nem olyan. Megunta. Hazamegy.
Nem. Ezt nem lehet. Elfojtod magadban az állatot. Próbálsz nem figyelni rá. Nem gondolni, hogy a világon van. Meghülyülsz. Felrémlik az éjszakátok. Mikor a füledbe suttogott. Azóta is hallod a hangját. Érzed az illatát. Nem megy ki a fejedből. Együtt haltatok meg. Utána csak hevertetek. Akár egy halom felhasított fa. Következő lépés. Semmi.
Direkt nem keresed. Ő sem téged. Új zongorát akar. Sikertelen Beethoven szimfónia. A mostanit szétverte. Érdekes. Szereted. Állandóan a telefont lesed. Mikor hív. Sosem teszi. Aztán a film forog tovább. Nem tudod, mit higgy. Újra ott vagy. Megint. Ahol a part szakad…
A bulvárújságírás baromság. Akárhogy is. Nem vonz. Nem érdekel mások ízléstelen élete. Csakis egyvalakié ingerel. Közös hajlék a bulvár alsó felén. Akár otthonnak is elnevezhetnéd. A folyónál. Nem rossz hely. Sőt. Ő is szeretné. Tisztában vagy vele. Lakás a tizediken. Onnan szép a panoráma. Viszont a fák, odáig nem nőnek. Majd lehúzod a redőnyt. Bekapcsolod a légkondit…
Az álom szép volt. Kínzóan szép. Az ébredés sosem fáj. Csak kellemetlen. Ez biztos. |
