| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Morzsák Ideje:: 05-21-2009 @ 01:50 pm |
|
|
|
|
Szemillaságok
Minden kapcsolatnak megvan a maga terhelhetősége, de erről szívesen megfeledkeznek az emberek.
Más fájdalmával nem nagyon lehet mit kezdeni, legfeljebb meg lehet simogatni a szenvedő fejét, de a fájdalmat mindenkinek magának kell feldolgoznia.
Aki nem akar tanulni, azt mérgében agyoncsapja az élet.
A leckéket nem a törvényhozók adják fel, így a megoldást sem ott kell keresni.
Az életet is, a szerelmet is csodaként kapjuk, bánjuk hát így velük, mert a csodák olyanok, mint a tündérek: sértődékenyek.
A szerelemért nem hálával tartozunk, hanem helytállással. Főleg magunknak.
Minden fájdalomból születik és fájdalommal múlik el, de a kettő között mindig ott van a lehetőség, hogy megismerd az életet.
A fájdalomtól nem félni kell, hanem a fájdalmat tisztelni kell, mert a fájdalom szolga. Arra hívja fel a figyelmet, hogy valami beteg lett, ami arra vár, hogy meggyógyulhasson. Meg kell keresni a baj forrását, megérteni, hogy miért alakult ki a betegség, aztán gyógyítani, gyógyítani és gyógyítani, míg el nem múlik a fájdalom.
Sose engedd meg magadnak azt a luxust, hogy begyógyítatlanul hagyod a sebeket magad után. Ez a te felelősséged.
Minden seb begyógyul annyira, hogy élni lehessen vele, ha hagyod. |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 05-21-2009 @ 01:52 pm
| Hozzászóló: AngyaliAndi (Ideje: 05-21-2009 @ 07:19 pm)
Comment: Igazak lehetnek ezek Szemi. Csak amikor az egyik pillanatban a boldogságtól fuldoklik az ember, akkor nem igazán tudja a szívét a fájdalomra felkészíteni. Akkor az bizony nyitott kaput talál, és olyan mélyre hatol, ahonnan már nem lehet kitépni. Döntéseink a miénk, ez igaz, de dönteni a másik szavával együtt szoktak. És ha a másik szava olyan sziklaszilárdnak bizonyul, hogy várat építhetsz rá, akkor, mikor az derül ki, kártyából építettél... nehéz újrakezdeni. Akkor már nem várat fogsz, csak kis kunyhót. Vagy csak inkább egy kis sátrat bontasz. A sebek nehezen gyógyulnak, és talán sosem gyógyulnak meg igazán. Ami a történetben az én saram, azért vállalom a felelősséget, de mindent megtettem. Ahogy mondtad. Innentől már nem tehettem többet. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: szemilla (Ideje: 05-21-2009 @ 07:41 pm)
Comment: Hát, mondhatnám Andi, hogy ezt akár én is mondhattam volna... Nekem is fel lett adva a lecke, de miért lenne igazabb az, amit most gondolok, mint amit akkor biztosan tudtam, amikor megéltem? Az ember olyan egy bonyolult szerkezet, néha még magunkat is nehéz megérteni, nemhogy a másikat, aki valamiért mégis bevállalja azt a jobb egyenest, pedig ő nem olyan, aki jobb egyenessel búcsúzik... Ilyenkor zavaros lesz a kép, és idő kell, hogy kitisztuljanak az események, hogy mi miért történt -de idővel kitisztulnak! Magadat fosztod ki, ha megkérdőjelezed a boldogság hitelességét! Boldogtalan olyan sokszor lehet az ember, de boldog csak akkor, ha nem dobja oda a hitét, hogy igaz volt, csak még nem érti, miért történt, ami történt. És talán nem is lehet mindent megérteni! Csak tudni kell, hogy kevesen tudnak szépen búcsút inteni, mert olyan ijesztő dolog fájdalmat okozni... Aztán meg jön a menekülés, hogy jaj, bántottam, akit szerettem... Adj időt a megértésre, magadnak is, a másiknak is, és ne vakargasd a sebeidet, mert rá lehet kapni a fájdalomra is, mint a narkóra. :) Sok erőt neked és drukkolok, mint mindig, hogy ne kérgesedjen be a szíved. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: szemilla (Ideje: 05-21-2009 @ 07:45 pm)
Comment: hja! és szeretni csak úgy érdemes, hogy az ember fuldokoljon a boldogságban:) ami utána következik, az már egy másik történet! az a talpraállásról szól! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Artur-Brun (Ideje: 05-21-2009 @ 10:34 pm)
Comment: Szia! Nagyon bölcs soraid vannak. Igazak és tiszták. Nekem ez mond a legtöbbet: "Más fájdalmával nem nagyon lehet mit kezdeni, legfeljebb meg lehet simogatni a szenvedő fejét, de a fájdalmat mindenkinek magának kell feldolgoznia." |
|
|
|
|
| Hozzászóló: piroman (Ideje: 05-22-2009 @ 07:58 am)
Comment: Vadalma! Bölcsességed az élet faragta, ez kiválóan látszik. Kevesen vannak, akikben tárgyiasul ez a tudás, gratulálok! Cserébe kapsz egy "piromantikát": Még a vesztes csaták hajnala is olyan gyönyörű tud lenni. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Eroica (Ideje: 05-22-2009 @ 08:06 am)
Comment: Gratulálok - erőd láttán, hallatán. Szavaid bölcsességét már ismerem. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: szemilla (Ideje: 05-22-2009 @ 09:57 am)
Comment: Arthur, természetesen a választás joga az olvasóé:) /Pirom:) jaj, ne is mondd! én is olyan gyönyörűket látok:))) / Erika, tudod, hogy van ez: aki ígérgeti, hogy megfizeti az árát, az ne fusson el, mikor a számlát benyújtják:) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: norbert (Ideje: 05-22-2009 @ 11:02 am)
Comment: Tudod szemilla, ezekben a sorokban az a legszebb, hogy "gyakorlati alkalmazásra" sarkallják az embert, minthogy születésüket is gyaníthatóan a tapasztalás segítette.
És amilyen pofátlan kópé vagyok, én is ideteszek egy sajátot: A "Nagy idők" előszelei mindíg magasztosabbak, mint maguk a "Nagy idők". :-)
|
|
|
|
|
| Hozzászóló: szemilla (Ideje: 05-24-2009 @ 02:36 pm)
Comment: tudod, Norbi, az iyen hszek miatt érdemes ilyen blogot írni:) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: mickey48 (Ideje: 05-26-2009 @ 10:07 am)
Comment: Kedves Barátaim!
Van nékem is egy igazságom ehhez ( sajátom - senkit nem bántva, és nem dícsérve vele) -
Az élet matematikának néz ki: olyan nincsen, hogy boldogság, csak boldogság. Megvan néki a párja is, a fájdalom - vagyis B + F = 0
Mindig minden nullára fut ki, mire életünk lejár.
A szerelem boldogságához is hozzátartozik a fájdalma, és egy élet boldogságához is hozzátartozik a halál által okozott fájdalom - vagyis előre tudható a boldogság mértékéből, hogy mekkora lesz a fájdalom mértéke - semmiképpen nem elkerülhetően...
Bármi vitatható a fentiekből - de attól még nagyon igaznak tűnnek...( és hozzák is magukat szinte mindig) |
|
|
|
|
|
