| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Nem egyszerű most nekem... Ideje:: 05-22-2009 @ 10:43 am |
|
|
|
|
Sok jó, még több rossz történt velem az elmúlt napokban. Mindent sajnos nem mondhatok el, mert megígértem.
Nos, mesélek az írásbeli vizsgáról. Utólag nézve egészen vicces volt, főleg, hogy egész kedden azzal szórakoztam, hogy képleteket verjek a fejembe, miközben a csokipapírra, számológépbe is beleirkáltam azokat. Szerdán reggel időben beértünk a suliba, mindenki próbált nyugodt maradni. Az első feladatsortól majdnem kifeküdtem. Basszus, nem erre készültünk! Csupa hülyeség és különben is, hogy a rákba jön ide a HR?:@ááá. Az elmélettel rendesen megszenvedtünk, ami megvigasztalt, hogy az igaz-hamisban nekem volt igazam. És szerencsére arra is kapunk pontot, ha csak a választ ikszeljük be, de nem tudjuk indokolni. Az első óra után bejött jelenlegi ofőnk, onnantól már ment minden. Egyedül a mérleget nem tudtam megcsinálni. A második vizsgarész keményebbnek bizonyult. Ugyanúgy volt igaz-hamis, de sokkal nehezebb, a karikázós durva volt, vagy kettőt tudtam magamtól. Számításokban egy feladatban voltam tutira biztos, abba is bele akartak keverni a többiek, de nem hagytam magamat. A leltáreredményeset nem tudtam végig megcsinálni. Nem értettem azt sem, hogyan is van... Nem baj, a lényeg, hogy megvan mindenkinek a vizsga. Tegnap még össze is futottam tanárnővel, mondta, hogy nekem és tesómnak is sikerült, a hármas is lehetséges. Szerintem nekem az első részből még a négyes is valószínű. Jövő hét pénteken mehetünk be megnézni, kíváncsi leszek... A vizsgáról úgy ennyi.
Jelenleg olyan mínuszban van a mobilszámlám, hogy nem hogy telefonálni nem tudok, még hívni sem tudnak. Igen, én marha elkövettem azt a hibát, hogy nem kértem időben segítséget, kölcsönt, így sajnos duplán ráfizetek a dologra... Az én hibám, tudom. És igyekszem kimászni belőle. Csak most munkám sincsen... Talán szülinapomra kapok pénzt, és akkor befizethetem végre. Remélhetőleg vissza is kapcsolják, mert különben megőrülök. Egész jól bírom eddig telefon nélkül, de ha anyumék rájönnek, hogy milyen hülyeséget csináltam, megölnek. Páromtól már kaptam érte, bár segítőkész volt. Mondta, hogy menjek be a vodához, vegyek új simet, addig is, amíg ezt kifizetem. Majd kiderül, hogy mennyi pénzem lesz.
Holnapra bejelentkeztem a kozmetikushoz is, hogy értelmes fejem legyen a szülinapi bulimra. Bár ez nehéz lesz. Tegnap és ma is fél hatkor keltem. Annyi különbséggel, hogy tegnap vissza tudtam aludni. Ma már a lelkiismeretem, a szívem nem engedte. Lüktet a fejem a rengeteg negatív gondolattól. Attól, hogy mekkora marha, hülye, állat vagyok. Bár vissza tekerhetném az időt! Legalább egy hónapot tennék semmissé most. Találják már fel végre az időgépet! Nagy szükségem volna rá! Tanultam belőle, ígérem! Csak legyen minden másképp! Sok-sok ha kavarog bennem, ha ez nem lett volna, de az lett volna, akkor másképp volna most minden. Hülye cd is akad, pedig most írtam ki... Mindegy.
Mindennek én iszom meg a levét. Nem is tudok másra gondolni, csak arra, hogy minden az én hibám. Olyan szinten nem látom most a kiutat, hogy az hihetetlen. Egy út van, az igazság útja, amitől viszont félek. És nem is old meg mindent. Meg tudom, hogy mekkora csalódást okoznék, tudom, hogy utálnának érte, és főleg azért, mert eddig eltitkoltam és nem kértem segítséget. Az én makacs, büszke fejem nem engedte. Játszottam, hogy minden oké, mert nem akartam, hogy gyengének lássanak. Magam előtt látom a csalódott arcokat, és elviselhetetlen a látvány... Anyumnak tett ígéretem kútba ugrott, mert ilyen eszméletlenül nagy barom vagyok. Tesóm az életben meg nem bocsájt nekem, ha megtudja, hogy legalább egy hónapja folyamatosan hazudok neki. És játszottam itt a gazdag kis csajt a névnapjakor. Aki nyugodtan megteheti, hogy az öccse fél ünnepét ő fizeti. Az mellékes, hogy közben fogtam a fejemet, hogyan fogok mindenből kimászni.
Talán még sosem voltam ennyire magam alatt. Az a legpocsékabb, hogy a szívem legnagyobb fájdalmát nem írhatom le ide. A papír alapú naplóm már tegnap óta ismeri ezt a titkot. Tönkretesz a fájdalom. De most már nem szeghetek meg több ígéretet. Elég volt! Tanultam a hibámból. Még, ha el is emészt a bánat, ha önmagamat is kell áltatnom és meghazudtolnom, akkor is kitartok az ígéretem mellett. Befogom a számat, nem engedem a kezemnek, hogy olyat írjon le, amit nem szabad. Egyszer, talán, a jövőben megoszthatom ezt valakivel. Veletek. Bár szerintem ez csak akkor lehetséges, ha feloldoznak az ígéretem alól. Ez pedig nem következhet be. Mert az ígéretnek ígéret az ára. Nem szeghetem meg, mert akkor ő is megszegi. Azt pedig nem akarom. "Betartom, amíg te is!" Ez lebeg a szemem előtt.
Szerdán délután jött Szabi. Csodálatos ajándékot kaptam: azt a Kylie Minogue parfümöt, amiről egy vagy két hete áradoztam. Azt mondta, hogy már amikor először mondtam neki, nézte is egyből a neten, hol lehet kapni. Mellé pedig I love Milkát adott. Epreset persze, mert az a kedvencem. Igaz, még mindig nem tudok enni. Nincs is már gyomrom. Pedig holnap megyünk ki inni Timiékkel. Félek, hogy ismét elkövetem azt a hibát, hogy rókáig iszom magamat se perc alatt. Igazán gyors fogyókúrás módszert választottam. A gyomrom már lassan önmagát emészti meg.
Tegnap egyébként voltunk a strandon délután Szabival. Napoztunk, pancsoltunk, találkoztunk volt osztálytársammal, Nikivel, és a vőlegényével is. Egész nap ettem három kekszet és két diós búrkiflit. Nem viccelek. Reggel tejet ittam, utána magnézium tablettát (most is ezt iszok, mert nincs itthon nyugtató), aztán őszilevet és egy Hellt. Nah, jó, ettem még reggel egy szem szívecskét is. Ma még semmit. Csak a magnéziumos italom ül itt mellettem. Ha kajára gondolok, elkap a hányinger. Ha az életemre gondolok, meg akarok halni. Én, aki imádtam élni. Aki szinte elítéltem mást, amiért meg akarta ölni magát. Most értettem csak meg őt. Mindenkit most értettem meg! Hajnit, Timit, Borikát... Most adj istenem erőt! Most segíts meg, mert szükségem van rád! Élni akarok!!! De nem tudom, hogy így képes leszek-e rá.
Egyenlőre még lélegzek. Bár még az is fáj. Legszívesebben rágyújtanék, viszont tudom, hogy az nem segítene. Hányingerre különben sem jó. Biztos, hogy azt a semmit is kirókáznám, ami bennem van. Miért nem lehet az életben is a hibákat csak úgy kiradírozni? Nyomnék egy delete-t és minden eltűnne, ami hibás. A jó megmaradna, a hibátlan, a majdnem tökéletes. És nem érezném azt, hogy összeomlott minden.
Tudom, ezt csak félig értitek. Gyötör a saját lelkiismeretem. Közben pedig olyanokat látok magam előtt, amit nem tudom, hogy valaha is képes leszek-e kitörölni az emlékeimből. Miért velem történik ez? Ennyire rossz ember vagyok? Nem érdemlem meg a boldogságot? Bárcsak tudnám a válaszokat. De nem tudom. Ez a két szó: "nem tudom", ami még előttem lebeg. Úgy belevésődött az agyamba, hogy talán sosem fog kitörlődni. Mint azok a képek, amiket beletettek. Beágyazódtak. Remélem nem végleg, mert beleőrülök! Ha bármi kiutat látok, egy aprócska fényt, majd szólok. Most minden sötét. Nem is szürke, fekete. Koromfekete. Hát, Boldog szülinapot Regina! Ezt kaptad. Megérdemled. Megérdemlem? Nem tudom. |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 05-22-2009 @ 10:49 am
| Hozzászóló: piroman (Ideje: 05-26-2009 @ 02:31 pm)
Comment: A sors nem érdem kérdése, kislány. Nagyrészt magad alakítod, bár van szerepe a tőled független szabályoknak és a véletlennek is. A nehézségek, amiket most átélsz, a saját tetteid következményei, tehát neked kell megoldani. Jól látod, nincs "del" gomb. No, hajrá! :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: varga80 (Ideje: 05-26-2009 @ 03:20 pm)
Comment: AZ a " hogy a rákba mit jelent"??? , sok sikert REGGIE! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: reginababa19 (Ideje: 05-31-2009 @ 12:50 pm)
Comment: Már írtam új blogot, jó felé alakulnak a dolgok :). |
|
|
|
|
|
