| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Az élet okán Ideje:: 06-10-2009 @ 05:14 am |
|
|
|
|
Mondják: a halál a születés ellentéte, nem az életé.
Emlékszem, mikor a gyerekeimet szültem... Féltem a fájdalomtól, de aztán elkezdődött, és már nem volt mit tenni. "Valahogy ki kell annak a gyereknek jönni!" - mindig ezt mondogattam magamban. Aztán ahogy egyre közelebb jött a pillanat, mikor már minden mindegy volt, csak legyen már vége, és az ember azt hitte, ebbe bele fog halni, annyira fáj, akkor egyszercsak kicsúszott egy új élet... És már nem is emlékeztem, hogy fájt, csak arra voltam kiváncsi, két keze van-e és megvan mind a tíz ujja? Nem tizenegy? Istenem, de jó, hogy nem tizenegy! És két lába van és egy feje és két füle... Jaj, az orra! Tökéletes!
Zsófival rábeszéltek a fájdalom nélküli szülésre.
Szörnyű volt. Mintha csak egy szülőgép lennék.
"Most! Most nyomjon!"
De miért? Hiszen nem érzek semmit!
Aztán kicsúszott a gyerek, és igen, szép ő is... Tökéletes... De mi lesz, ha nem fogom tudni szeretni? Jaj, hogy juthat ilyen butaság az eszembe! Mi bajom van? Ja, igen... A fájdalom... Azt megspóroltam, de milyen árat fizetek érte! Kérem, tegyék vissza a gyerekemet! Újra akarom szülni! Fájdalommal, hogy örömmel vegyem a karomba!
Blankával esélyt sem adtam az orvostudománynak. Olyan helyre mentem, ahol nem használtak érzéstelenítőt.
És azt hiszem, ez mindennel így van. Nagy árat kell fizetnie annak, aki a fájdalmat ki akarja spórolni az életéből. Mert ha ilyen a születés, ugyan milyen lehetne a halál? Hogyan lehetne másképp, mint így! Ugyanígy. Hogy abból is egy új élet születik! Hiszen körforgás az élet!
Fájunk, és egyre jobban fájunk, és mikor azt hisszük beleszakadunk, akkor kicsúszik egy új élet belőlünk. Egy csoda, amely feledtet mindent, mert csak az örömöt hagyja meg a szívben, és amely mindig arra tanít, hogy minden fájdalom egy új ígéret. Ígéret az új életre, mely örömmel köszöni meg, hogy megszülethetett. |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 06-10-2009 @ 05:14 am
| Hozzászóló: Eroica (Ideje: 06-10-2009 @ 09:01 am)
Comment: PUSZILLAK. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: piroman (Ideje: 06-10-2009 @ 10:31 am)
Comment: Érdekes és rendkívül optimista filozófia. Én meg nem akarom elrontani, ezért csak pusszantalak, Vadalma! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: szemilla (Ideje: 06-10-2009 @ 10:43 am)
Comment: úgyis csak a cuppantásokért jöttem... :))))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: blue (Ideje: 06-10-2009 @ 12:38 pm)
Comment: Fájdalmasan szültem...de ez van, megérte...)))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: norbert (Ideje: 06-11-2009 @ 01:02 pm)
Comment: Tartalmas írás. Jó volt olvasni.:-) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: szemilla (Ideje: 06-12-2009 @ 06:04 pm)
Comment: Gabi, Norbi :) örültem nektek! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: lifedream (Ideje: 06-13-2009 @ 10:51 am)
Comment: Még egészen fiatalnak érzem magam ehhez a dologhoz. De talán sikerült megértenem amit írni akartál.Tetszik. Azért, mert erőt meríthetek belőle.
A Te fájdalmadból! És ezért is szép az élet, mert egymásnak mutathatunk példát. Köszönöm! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: szemilla (Ideje: 06-14-2009 @ 06:52 am)
Comment: köszönöm! megtisztelő. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: LEKA (Ideje: 06-14-2009 @ 05:00 pm)
Comment: A fájdalom emlékeztet, hogy milyen áron született a boldogság. Mindent meg kell ahhoz élni, hogy kellően tudjuk becsülni. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: szemilla (Ideje: 06-16-2009 @ 06:40 am)
Comment: köszönöm az értő olvasást:) |
|
|
|
|
|
