Egy februári, hideg téli napon történt, mikor Gábor (baggio011) nekem szegezte a kérdést:

-Kicsim, lesz egy fullos alkotótábor  nyáron.Eljönnél velem?

Elkerekedett szemekkel,csodálkozó buta arccal ránéztem:

-Éééénnn? Na ne röhögtess!! Kb. annyi közöm van az íráshoz,mint egy kőművesnek a nőgyógyászathoz! – hökkentem meg, pedig valójában rendszeres látogatója vagyok az oldalnak.

- Hidd el, ez nem erről szól! Egy ilyen találkozón nem feltétel, hogy tudj írni! Te az én barátnőm vagy, és szeretném, ha velem jönnél. Biztos, hogy nagyon jól fogod érezni magad!

Beletelt egy pár napba, mire átgondoltam a dolgot, és mivel tudtam, hogy ez milyen sokat jelent neki, odaálltam Kapitányom elé, és így szóltam:

- Rendben van! Jelezd az oldalon, hogy megyek veled a találkozóra!

Ahogy közeledett a táborozás napja, Gáborom egyre izgatottabb lett. Én is! Csak én nem attól, amitől ő.
Larán, AngyaliAndin, és Norbin kívül nem ismertem senkit, de
hallottam kedves, jópofa történeteket, és a tavalyi táborok vidám sztorijait.

Két és fél napot töltöttem veletek, és most úgy érzem, hogy életem egyik legjobb döntése volt, hogy hagytam magam rábeszélni a „bulira.”

Csodálatos, és rendkívül tehetséges embereket ismertem meg, sokat kaptam, sokat tanultam tőletek.

Fényesi előadásától egyszerűen le voltam nyűgözve, pedig az irodalomhoz mindössze annyi közöm van, hogy szeretek olvasni.

Nagyon jól szervezett programok voltak, és a köztes időben sem unatkoztam egyetlen percig sem. Jókat nevettem, jókat sírtam, jókat beszélgettem.

Örök élmény marad számomra az a pillanat, amikor János és Kati bejelentették az eljegyzésüket.
Úgy éreztem, hogy ebből az óriási szerelemből akkor és ott mindenki kapott egy kicsit.

 Felejthetetlen perceket éltem át veletek, szívből köszönöm Nektek!  

u.i.:

Hazaérvén „együnk valami finomat” címszóval feltéptem a hűtőm ajtaját, és a Nagyim frissen főzött baracklekvárja mosolygott rám kéjesen!
Csodálatos befejezése a csodálatos hétvégének! J