| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Love story Ideje:: 08-12-2009 @ 06:27 am |
|
|
|
|
Az interneten találtam az alábbi írást. Érdemesnek találtam megosztani másokkal is. Fogadjátok szeretettel... (A kép illusztráció, szintén az internetről.)
--------------------------------------------------------------
Egy gyakran föltett kérdés: "Mi a szerelem?"...
Nos, az egyik legszebb magyarázatot egy asszisztenstől hallottam:
"Zsúfolt reggel volt a rendelőben, amikor 8:30 körül bejött egy bekötözött ujjú idős úr.
Rögtön szólt, hogy siet, mert 9:00 órakor van egy fontos találkozója.
Kértem, hogy foglaljon helyet, tudván, hogy eltelik még fél óra, míg megérkezik az orvos.
Figyeltem, milyen türelmetlenül néz percenként az órájára.
Idő közben arra gondoltam, hogy nem lenne rossz, ha levenném a kötését, és megnézném, miről van szó.
A seb nem tűnt olyan súlyosnak... az orvosra várva, eldöntöttem, hogy fertőtlenítem a sebet,
és egy kis beszélgetésbe elegyedtem. Megkérdeztem, hogy mennyire fontos a találkozója,
és hogy nem szeretné-e mégis megvárni az orvost a seb kezelésére.
Azt válaszolta, hogy feltétlenül az idősek otthonába kell menjen, ahogyan évek óta mindig teszi, hogy reggelizzen a feleségével.
Udvariasan, a felesége egészsége felől érdeklődtem. Kedvesen, az idős úr elmesélte, hogy az Alzheimer kóros felesége 7 éve él az idősek otthonában. Gondolva, hogy a feleség, egy tiszta pillanatában esetleg felizgatná magát az ő késése miatt, siettem, hogy kezeljem a sebét, de az idős úr elmagyarázta, hogy 5 éve nem ismeri fel... Akkor csodálkozva megkérdeztem: "És Ön minden reggel elmegy, hogy együtt reggelizzenek?" Egy édes mosoly, és egy lágy kézsimogatás közben válaszolta: "Az igaz, hogy Ő már nem tudja, ki vagyok, de én jól tudom, ki Ő".
Szó nélkül maradtam, és kellemes borzongás futott végig rajtam, miközben néztem a siető léptekkel távolodó öreget...
Lenyeltem a könnyeimet, miközben arra gondoltam: "Ez a szerelem, ez az, amit az élettől szeretnék!...
Hiszen alapjába véve, ilyen az igazi szerelem?!... nem feltétlenül fizikai, és nem is ideálisan romantikus.
Szeretni annyit jelent, hogy elfogadjuk a társunkat olyannak, amilyen éppen most, vagy amilyen lesz a jövőben.
Nem feltétlenül azok a boldog és kiteljesedett személyek, akiknek minden dologból a legjobb van, hanem azok, akik a legjobbat tudják kihozni mindabból, amijük van".
(internetről)
 |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 08-12-2009 @ 08:26 pm
| Hozzászóló: Nefelejccss (Ideje: 08-13-2009 @ 06:25 pm)
Comment: A magam részéről nagyon köszönöm, hogy közzétetted ezt a "művet".
Szeretettel: Nefi |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anne20 (Ideje: 08-14-2009 @ 09:04 am)
Comment: Torokszorító történet.... Még sehol nem olvastam, jó ötlet volt megosztani velünk. Puszi: Anne |
|
|
|
|
| Hozzászóló: naiva (Ideje: 08-14-2009 @ 11:03 pm)
Comment: Megrendített a történet... Volt egy idős kolléganőm, tüneményes idős hölgy, szépen éltek a párjával, míg az agylágyulást nem kapott, és olyan állapotba került, hogy otthonban kellett elhelyezni.Kolléganőm évekig, minden áldott nap kétszer telefonált, érdeklődött hogyléte felől, látogatta, pedig már nem ismerte fel a párja... Miután meghalt a férje, fél év után követte őt... Nagyon szerettem mindkettőjüket, ez a történet nagyon mélyen érintett. .. Köszönöm, hogy megosztottad velünk! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: fényesi (Ideje: 08-15-2009 @ 07:54 am)
Comment: Az egyik legszebb, legigazabb leírása a Szeretetnek! Köszönet érte!
J |
|
|
|
|
| Hozzászóló: parakalo (Ideje: 08-15-2009 @ 01:04 pm)
Comment: Megható írás! Én is így gondolkodom a szerelemről és hálás leszek az életnek, ha sikerül ilyen szerelmet megélnem. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Welentze (Ideje: 08-17-2009 @ 04:01 pm)
Comment: Szívszorító történet, nagyon meghatott. Így is lehet szereteni. Köszönöm, hogy feltetted ide.
Üdv: Krisztina |
|
|
|
|
|
