Nem tudom, hogy milyen szimbiózisban éltek munkavégzés szempontjából párotokkal. Na, nem az otthoni takarításra, ablakpucolásra, és viráglocsolásra gondolok.
Jelesül arra, hogy kedvesednek, és neked milyen kereső fgolalkozásotok van, és azok mennyiben kompatibilisek egymással. Vagyis mennyiben férnek össze egymással. Példa. Ha egy hölgy rendőr nyomozó, férje ne adja fejét bankrablásra. Vagy, ha egy férj hivatásos tengeri halász, felesége ne legyen főállású Greenpeace aktivista.
Párom könyvelő, én ügyvéd vagyok.
Ma, csütörtök este, úgy 8 körül, mikor végeztünk a napi munkával, két pohár sör mellett, a hangulatos külvárosi vendéglő teraszán, szerelmes enyelgés helyett mi sem természetesebb,  mint, hogy dolgozunk.
Asszony ügyfele hozta a megoldandó biztosítási jogi problémát.
- Én mondom, hogy a biztosítási szerződésből kell kiindulni a megoldáshoz.
- Azonnal jön rá a riposzt, hogy az úgy nem jó, mert az adójogszabályok...
- Mondom, hogy először tudni kellene a biztosítási feltételeket. 
- Válasz: az ügyfelekről van szó, biztosítási feltételek nem érdekelnek..
- Riposzt részemről: igen, de akkor is tudni kellene....
- Határozott nemtetszés: Állapodjanak meg a felek!    
- Mondom azt, hogy de akkor is tudni kellene, hogy a biztosító..
- Ellenvetés: a biztosító nem érdekel.
A kedélyesnek indult sörözés lassan komoly szakmai vitává fajul, a hangerő, és az adrenalinszint rohamosan emelkedik, a vendégek kezdenek fogadást kötni arra, hogy ki rántja elő érvei súlyosabb szablyáját, mikor arám Nagy Sándori zsenialitással egyszerűen kettévágja ama bizonyos feltörhetelennek vélt Gordiuszi csomót az igazság megvilágításának oltárán:

" Akkor is igazam van. Ha nem működne a láng eszem,  életbe lép a női megérzésem."