Elismerem. Kutya rossz természetem van, fenemód kíváncsi vagyok, ennek megfelelően valóban igen hamar megöregedtem. Szeretem más emberek gondját-baját meghallgatni, és bánt, ha nem tudok segíteni. Ugyanilyen elszánt módon próbálom a világ nagy problémáit is megoldani, legyen az tudományos, vagy pletyka szintű kérdés, nem zavartatva attól az apróságtól, hogy minden kellő tudásanyagom hiányzik ahhoz, hogy helyes kiutat, vagy magyarázatot tudjak adni ezekre a dolgokra.
Így aztán - bár szememre vethető lenne - de nem vetem szememre, hogy 7 éves kisunokámat is hasonló rossz irányba nevelem. Még alig ismerte a betűket, de már együtt olvastuk a Full-t. / Mondjuk, ezt Eoricára fogom rá, mert az ő versei adtak alapot arra, hogy Szandra névre hallgató, (illetve sokszor nem hallgató) szememfénye lerázhatatlan érdeklődéssel csüng rajtam. /
Imádom ezt a szerepkört, rettentően élvezem a gyerekkel való mély filozófiai eszmecseréinket.
Legutóbb egy nagyon elvont témát vetett fel: mi az, hogy "végtelen".
Elvégre is mindennek van kezdete, és vége.
Nesze neked, nagyik gyöngye, most légy okos! Magyarázd meg egy 7 éves gyereknek, amit igazándiból meg sem tudsz fogalmazni!
Hebegtem mikro- és makrovilágról, míg végül eljutottunk odáig, hogy már én sem értettem semmit:))
Szandra észrevette zavarom, tapintatosan elnapolta a témát, és más, valamivel egyszerűbb problémát vetett fel. No, ez sem arról szólt, hogy miért váltják egymást a nappalok és éjszakák, vagy miért esik télen a hó, de szerencsére itt volt kellő szókincsem, és középiskolából memóriámban megmaradt tudás alapom, hogy arra válaszolni tudjak.
Szandra nagyon hasonlít rám abban, hogy ha egy kérdést nem tud kellően tisztázni, magában sokáig rágódik a témán.
Így kicsit megijedtem, de természetesnek találtam, hogy visszatért a tisztázatlan "végtelen" ügyre.
Ma reggel, míg a kakaóját készítettem, prózai egyszerűséggel bejelentette: már érti, tudja, mi a végtelen!
Kíváncsian néztem rá, mire elmosolyodott:
- Nem értem, miért volt ez nehéz kérdés, nagyi! A "végtelen" nem más, mint a szeretet. Mindig volt, és mindig lesz. -
Kaptam tőle egy nagy puszit, és míg a kakaó foltot törölgettem arcomról, én is megértettem, mi az a végtelen!