| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
A tűz után Ideje:: 09-23-2009 @ 04:46 pm |
|
|
|
|
| Hajnalban ébredek. Alig kapok levegőt. Tudom, hogy több nyugtatót vettem be, mint szabadna. Ennyitől akkor sem fulladhatok. Az ablak nyitva, de a levegőben nincs oxigén. Száraz a torkom. Jó hogy van mellettem víz. Pár kortyot iszom, de ebben könnyűbúvár volt. Le sem ért már visszafele jön. Irány a fürdőszoba. Kelnék fel, hatalmas tócsába lépek. Jézus az ágyam is vizes. Már nem vagyok szobatiszta? Valahogy kiérek és megszabadulok a könnyűbúváromtól. Már fázom is. Óvatosan nyitom a vízcsapot. Éljen van meleg víz. Lassan felmelegszem alatta. Közben felkelt a nap. Tisztán látom a lakásom, korom, és víz vagy a kettő keveréke mindenhol. Hívom Ágnest. A hangjában megkönnyebbülés semmit nem tudott rólam, megnyugszik élek nincs bajom. Elsírom magam. Drága nővérkém indulna segíteni, de nem engedem. Neki ez a levegő halált jelentene, igy is oxigént kap. Erőt merítek a hangjából és nekiállok takarítani. Jön a szomszéd, segít eltolni a bútorokat, hogy felszedjem a vizet. Sietnem kell. 8-kor jönnek a biztosítótól, legalább egy szék, meg egy asztal legyen tiszta. Ösztönös mozdulat a kávéfőzőért, de minek, hol főzzem meg. Itt a csoda, van gáz. Kávé még ilyen jól nem esett. Kinyitom a lakásajtaját. Az illat majd idecsalogatja akinek elektromos kávéfőzője van. De a folyosón terjengő égett szagot nem bírom legyőzni. Lassan nyílnak az ajtók, rögtönzött lakógyűlést tartunk. Kinél mennyi a kár, ki tud a másiknak segíteni. Néhány lakásba visszakötik az áramot. Hozzájuk kerül a fagyasztók tartalma. Az új szomszédom nem is ismerem, talán kétszer találkoztunk. Nála van áram kedvesen ajánlja a centrifugáját, sajnos mosógépe nincs. A biztosítósok már dolgoznak a házban. Megrendült arccal nézik a károkat, de a kártérítés összegén ez nem látszik. A kiégett lakás tulajdonosa jön be hozzám. Köszöni a segítséget, segíteni akar kifesteni. Aranyos vagy, de neked van elég gondod, majd megoldom - mondom neki közben összeszorul a gyomrom mi lesz velem. Elkezdem mosni a folyosót. Mindenki mossa a saját részét, majd együtt takarítjuk a lépcsőházat. Fény csak a nyitott ajtókon jön. A betegek próbálnak nekünk lámpákkal világítani.
Az egyik rám kiabál: "Szomszédasszony, ha ennyire lehajol akkor még bekandikál valami köbgyök." Hatalmas nevetés rázza meg a házat. De jó már nevetni is tudunk. A lépcsőház kész, mindenki visszamegy a lakását takarítani. Ilyen rettenetes izomlázam rég volt. Mosom a falakat pedig fáj minden mozdulat. És megadatott a nagy szerenád. Egy asszonykórus skandálja a ház előtt a nevem. Kivonszolom magam az erkélyre. "Gyere már le közénk. Itt legalább van levegő. Takarítottál már eleget" Hirtelen jó kedvem lesz. "Egy perc és ott vagyok"
"Ki ne ugorj te, csak úgy érsz le egy perc alatt"
" Aki szeret majd elkap" mondom nevetve.
"Akkor visszahívjuk a tűzoltókat, kapjanak el azok" Jót nevetünk. Elindulok. Sikeresen megcsúszom a sötétben a vizes lépcsőn. Hatalmas csattanással landolok a liftajtón. Minden szétgurul a kezemből. Egy ajtó sem nyílik, tapogatva szedem össze a holmimat, persze az öngyújtót találom meg utoljára. Végre meggyullad a gyertya van újra némi fény. Ahogy leérek panaszt nyújtok be segítség elmulasztásáért. Megint nevet mindenki. Egyedül én voltam már csak a házban, ki segített volna?
Lassan hősnek kiáltanak ki. Estére meghívnak egy árammal rendelkező szomszédhoz, őt sem nagyon ismerem. A házunk körül elindul a katasztrófa turizmus. Bámulják a kiégett lakásokat, de megcsodálnak bennünket is. Kezdünk idegesedni. Van aki már nyomdafestéket nem tűrő szavakat kezd mondogatni a bámészkodóknak. "Adjatok egy tollat, megyek autógrammot osztani" mondom és kitör a nevetés. "Hozunk egy vödröt is az adományoknak" mondják. Mi megnyugszunk, a bámészkodók távolabb vonulnak. És megint este van. Elköszönünk egymástól, páran beülünk a szomszéd világos lakásába, csak a telefonom töltöm egy kicsit.
A vasárnap reggel még nehezebb. Már mozdulni is alig birok. Majd túl leszek rajta. Takarítok rendületlenül. Az alattam lakó jön nézni mennyire folyik még a víz a lakásomban és mennyi jut neki. A java nálam marad. Kézen fog. "Gyere ebédelni, neked is főztem" Próbálok szabadkozni, pedig két napja alig ettem. "Tudom, hogy nem ettél és mi nagyon szeretünk téged, vita nincs" Ez meggyőző érv. Megyek. A másik szomszéd elkéri a csekkeket, holnap befizeti helyettem. Most kezdem érezni, hogy nem vagyok egyedül. Elindulunk kitakarítani a tárolókat. Van akiken már kijött a stressz, ők nézik amíg dolgozunk. Egyre többen kezdenek félni. Nyugtatjuk őket. Én még jól tartom magam.
A takarítás folytatódik. De engem is elért a félelem, tegnap összeomlottam. Köszönet mindenkinek aki mellém állt, hogy ma újra erős tudjak lenni és tegyem a dolgomat. |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 09-23-2009 @ 04:46 pm
| Hozzászóló: fényesi (Ideje: 09-23-2009 @ 06:36 pm)
Comment: Nagyszerű helytállás! Jó egészséget kívánok!
fTJános |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Samway (Ideje: 09-23-2009 @ 07:15 pm)
Comment: Nehezen találok szavakat Valikám...igazán HŐS vagy csupa nagybetűvel... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: zoria (Ideje: 09-23-2009 @ 08:25 pm)
Comment: Kedves János! Köszönöm 60 lakás nevében. Bocs csak 59 nevében. Én magam csak őszinte hálamat tudom kifejezni, így egyedül.
|
|
|
|
|
| Hozzászóló: zoria (Ideje: 09-23-2009 @ 08:29 pm)
Comment: Drága Samway! Én soha nem akartam hős lenni, csak az aminek apám nevelt bennünket. Ember. Elég kis betűvel is. De az legalább igaz. Köszönöm, hogy velem vagy.
|
|
|
|
|
| Hozzászóló: Jega (Ideje: 09-23-2009 @ 09:38 pm)
Comment: Ahogy Sam írja, mi sem találunk szavakat a történtekhez. Jega és Kati |
|
|
|
|
| Hozzászóló: blue (Ideje: 09-24-2009 @ 09:19 am)
Comment: Valikám ölellek...)))))))-gyógymosolyok lelkednek...pussz:kékség |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anne20 (Ideje: 09-24-2009 @ 07:53 pm)
Comment: Megnyugtató, hogy még ebben a gyatra helyzetben is humorodnál maradtál! Sok puszi a kitartásodért :)))))) Anne |
|
|
|
|
| Hozzászóló: zoria (Ideje: 09-25-2009 @ 07:24 am)
Comment: Köszönöm Kékségem. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: zoria (Ideje: 09-25-2009 @ 07:27 am)
Comment: Tudod Anne a tudásom, az érzéseim és a humorérzékem nem veheti el semmi. Bár az utóbbit néha elvesztem egy kis időre, de szerencsére eddig megtaláltam. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 09-26-2009 @ 07:23 pm)
Comment: Mit is mondhatna az ember. Szörnyű... Az összefogás viszont felmelegíti a szívet... Kitartást és erőt kívánok neked...Ölellek Anna |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Eroica (Ideje: 09-28-2009 @ 12:00 pm)
Comment: Valikám! Már csak jobb napok jöhetnek! Szeretettel ölellek. Erős vagy, tudom! |
|
|
|
|
|
