Elérkezett az idő, hogy az urológiára bejelentkezzek a szokásos ultrahangvizsgálatomra, melyet fél évente végeznek el.

Kényelmesen felemelem a telefont, bepötyögöm a számot...hurrá kicsörög.

- Tessék, egyetem!
- Jó napot kívánok! Az urológiai ambulanciát kérem!
- Kapcsolom!

- Tessék, ambulancia!
- Jó napot kívánok! xxxx vagyok, szeretnék a yyyy doktorhoz idpontot kérni.
- Azonnal mondom, csak lapoznom kell.
De jó gondolom magamban, biztosan november körül lesz időpont.
- Már megis van 2010. január...
- Elnézést, de még csak 2009. szeptember 23-a van.
- Igen, 2,5 hónapos a várakozási idő.
- Jó, rendben, de az akkor december közepe lenne.
- Lenne, ha lenne időpont, csakhogy nincs.
- Elnézést, de csak egy uh vizsgálat...
- Nos, asszonyom ez van, ha kell az idpont, akkor írom, ha nem akkor kérem ne tartson fel...
- Beszélhetnék az yyyy nevű orvossal, mert hozzá járok már évek óta.
- Természetesen az xxxxxxx melléken eléri, szeptember 28-án, mert attól hamarább nem lesz bent.
- Rendben van. Köszönöm. Viszonthallásra.
- Viszonthallásra.

Nos, ezek után még engem sokkolt a hír, hogy a szemészetre 3 hónap múlva kaptam időpontot. Azt mondják ez még rosszabb lesz. Nem tudom. Csak nézek magam elé és mosolygok. Mi van abban az esetben, ha valaki haldoklik vagy esetleg valami gyanús dolog merül fel benne, illetve a szervezetében, akkor vajon hová fordul a szegény beteg? Bár igaz útközben egyszerűen csak meghal és akkor tuti nem lesz gondja rá senkinek, és a bejelentett helyek felszabadulnak, jöhet helyére új beteg. Érdekes felfogás. Megértem az egészségügyben dolgozókat is, mert egyre több feladatot kell ellátniuk, és egyre kevesebb létszámmal kell mindent megoldani. Sajnos a beteglétszám Magyarországon egyre csak nő és, ahogy elnézem egyre gyorsabb ütemben.

...valamikor lesz egy új fotóm a vesémről...de addig is csak mosolygok...)))))