| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
A tárgyaknak lelke van! Ideje:: 11-04-2009 @ 03:21 pm |
|
|
|
|
A történelmi materializmuson nevelkedett, és a természettudományokon szocializálódott elmém irányított eddigi földi pályafutásom során. Azt nem mondom, hogy kapásból elutasítom a tudomány mai állása szerint megmagyarázhatatlan jelenségeket, de azt hiszem, egészséges szkepticizmussal fordulok feléjük, fenntartva a lehetőséget, hogy akár halálom után megggyőzzenek téves álláspontomról.
Hadd meséljek el egy rövid történetet, aminek biztosan megvan az egyszerű magyarázata,- lám, megint a kételkedés! -, de azért gondolkodóba ejtett.
Mobil telefonomat úgy 5 éve vásároltam, ami ebben a műfajban matuzsálemi korúnak mondható. Ismert, hogy a készülékek akkumulátorai kb. 3 év működésre vannak kalibrálva, így az én példányom még egészen jól bírta az ipart. Igaz, egy éve már rendszeresebben kellett tölteni, szinte naponta, és az utőbbi két-három hétben a töltött aksi ellenérre rendszeresn lemerült, napi két töltés, volt, hogy hívás, beszélgetés közben szakadt meg a vonal, többször egymás után, szóval sok kellemetlenséget okozott a helyzet.
Eljött hát az idő, meg az anyagi lehetőség, hogy új készülék vásárlására szánjam rá magam.
Szerda este született a döntés: holnap új telefon vásárlása!
Csötörtök reggelre merőben szokatlan módon a készülek aksija nem merült le az eddigiektől eltérően. Hm.
Már kora reggel befutott két hívás, amit nem 30 másodperc alatt beszéltünk meg az ügyfelekkel, délelőtt én is hívtam ügyfeleket, és láss csodát, a telefon még mindíg működik. Hm, hm.
Napközben újabb hívások oda-vissza, közben benéztem egy-két üzletbe telefonvásárlásilag.
Kinéztem a készüléket, a lehető legegyszerűbb darab. Nem készít színes, szélesvásznú Dolby hangminőségű fílmfelvételt, és nem találja meg a GPS-en, hogy a Bermuda háromszög melyik sarkában élnek a földönkívüli civilizáció jeles képviselői. Egyszerűen telefonálni lehet vele.
Felvillanyozva ezen darab tulajdonommá válásától, mint az anyagi javak megszerzése fölötti elkorcsosult, kispolgári örömtől, egy pohár bor mellett el kezdtem beállítani új készülékemet, hogy működjön. Mivel még a legegyszerűbb technikai művelet, jelen esetben egy telefon beállítása, számomra hatalmas technikai bravúrnak számít, ezért volt szükségem egy kis bátorításra, ami az előbb említett Egri bikavérben öltött testet. Pontosabban vált vérré.
Hála Eger lankái terméséből készült agyserkentőnek, meglepően gyorsan haladtam a beállítással, és rövid idő alatt elkészültem vele. " A gép forog, az alkotó pihen". mondta volt Madách a Tragédiában. Nekem ezzel a megközelítéssel szemben a műben már ifjú koromtól fogva Lucifer volt a kedvenc figurám az örök kételkedésével, ezért elhatároztam, hogy a régi telefonomról felhívom magamat az új telefonon! Ez ám a paranoia! Tárcsazom régi telefonomról az újat, és láss csodát! Működik mind a kettő!
Azután, hogy fokozzam a tudathasadásos állapotot, most az új készülékról hívom a régit. Az eredmény döbbenetes! A régi telefonom símán fogadja a hívást!
Ekkor már valami különös érzés lappangott bennem. Hogy lehet, hogy az eddig szinte használhatatlan régi készülék több, mint egy napja hibátlanul működik?
Este még egy csavart elkövettem: A régi készülékbőll áttettem a sim kártyát az újba, az új kártyát a régi telefonba raktam. A sim kártyára mentett telefonszámok átkerültek az új telefonba, és a régi mobil is megőrizte azokat, mint jó öreg várvédő. Így az új telefon elvesztése esetén is megmaradtak a telefonszámok.
Ma, csütörtök reggel első utam nem is az új készülékhez vezetett, hanem a régihez. A telefon működött, nem merült le, hívtam róla az új számot, nem volt vele semmi probléma.
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy este, mikor hazaérek, még mindíg tartja-e magát a régi aksi? Szerintem igen.
Lehet, hogy megérezte, hogy a packázásai miatt másik telefont kellett választanom, és eközben rájött, hogy még mindíg lehet rá számítanom, szükségem van rá?
Nem tudom a kérdésre a választ. Biztosan van rá tudományos magyarázat.
Én csak hümmögök. Hm., hm., hm.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 11-04-2009 @ 03:52 pm
| Hozzászóló: Welentze (Ideje: 11-04-2009 @ 05:05 pm)
Comment: Szerintem is van lelkük a használati tárgyainknak. Velünk is történt hasonló, úgy 25 évvel ezelőtt. Volt egy használtan megvett Trabantunk, amit nagyon megszerettünk, a színéről elneveztük Billynek, mivel bili-kék színű volt. Férjem mindig karban tartotta, szépítgette. Nem is volt vele problémánk a nálunk eltöltött 4 éve alatt. Egyszer, távozása előtt, nagyon megsértődött és bosszút állt rajtunk..
Le akartuk cserélni egy Trabant kombira a nagyobb tárolóhely végett. Egyik rokon házaspár szemet vetett „Billynkre”, el is jöttek a feleségével, megnézték, beleültek, kipróbálták, tökéletesen meg voltlak elégedve a műszaki állapotával. Megegyeztünk, hogy 1 hét múlva elviszik. Addig még mi használtuk. Elmentünk vele a Csepeli Merkúr telepre megnézni az új kombinkat. Billy, akinek addig soha semmi baja nem volt, most mérges és durcás lett, útközben félig elhagyta hátsó lökhárítóját. Hazafelé, a házunktól 20 méterre elszakadt az ékszíja és kiégett a jobb lámpája, úgy toltuk a helyére. Férjem rendbehozta, beindította, egy-két gázfröccs után, mikor is kipattant helyéről a vészvillogó gombja és férjem bal szemébe csapódott.
A gomb üregéből a rugó kidugta fekete, kerek műanyag fejét, és vigyorogva nézett ránk.
Míg nem jöttek a rokonok, többet már nem mertünk beleülni, mégis megsirattuk, amikor elvitték tőlünk. Még ma is sűrűn emlegetjük.
Krisztina |
|
|
|
|
| Hozzászóló: blue (Ideje: 11-05-2009 @ 09:10 am)
Comment: Igen, én is ezt vallom, hogy a tárgyaknak lelke van, így egy könyvnek is, de az élőlényeknek, mint a fák ágának, virágok szirmainak...még a fakanalamnak is...pussz:kékség)))))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: csitesz (Ideje: 11-05-2009 @ 12:06 pm)
Comment: Kedves Kriszti! Akkor egyről beszélünk. üdv. Józsi |
|
|
|
|
| Hozzászóló: csitesz (Ideje: 11-05-2009 @ 12:07 pm)
Comment: Kékségem! Remélem a fakanalad lelkét nem Csaba hátán edzed? puszi Józsi |
|
|
|
|
|
