Ha néztetek ma híreket, biztosan láttátok, mi történt tegnap a városban, ahol élek. Mégis arra kérlek titeket, hogy ne gondoljatok csakis rosszat az én városomról!

Dél körül hallottam a hírt, hogy tegnap kettős gyilkosság történt. Azóta egyre hatalmasabb erővel tör rám a bánat, hisz én abba az utcába járok a kozmetikusomhoz, s utána abban a boltban szoktam vásárolni, ahol befejezte másokon való tombolását az őrület.
Hogy merjek ezután arra járni?
Ki tudja, mikor lépek olyan helyre, ahová kifolyt a két ember vére?
Hogyan, milyen gondolatokkal élnek tovább azok, akik látták az irtóztató eseményeket?
Mitől tud így lealjasodni az ember, hogy istent játszva életeket vesz el?

Miért?
Miért?
Miért?
Istenem miért?

Minden porcikájában inog a társadalom.

Buta limonádé, és erőszakos filmeken nőnek fel az emberek.
A média szenzációt hajszolva fut az ehhez hasonló hírek után, s mindent megmutat, amin a néző szörnyülködhet, nem egyszer taposva a lefotózott emberi méltóságán. S ha már sikerült egy jól sikerült szörnyűséges képsort összeállítani, azt még hónapok múlva is előveszi.

Én úgy tanultam, hogy a szabadság addig az, amíg nem lépek át egy határt, ahol már egy másik ember szabadságának és életének határait rombolnám, ha továbblépnék.

A sajtószabadságnak hol vannak a határai?
...és úgy egyáltalán az emberségnek?!

Úgy tűnik elkanyarodtam, pedig nem.
Ez is irtózat.

Tegnap este (vagy éjjel?) volt egy film, ahol a férfi - halász lévén - büdös halszagú volt, a másik főszeplő, vagyis a nő szerint.
Azon gondolkodtam, hogy mitől büdös a hal (hisz vízben él)?
Egy közmondás szerint (népi bölcsességeknek is nevezik őket) a fejétől.

Jön a választás, és én előre félek.
Mekkora bűz lesz itt, ama bizonyos fejektől!?
(mindegy, hogy jobb-fej vagy bal-fej, mindegyik "halfej")