[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 74
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 74


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: BLOG, Napló!


BLOG, Napló!
[ Blog (napló) főoldala. | Regisztrálj! ]

A tagoknak lehetősége van saját blogot (Naplót) vezetni, és azokhoz hozzászólni.

Néhány gondolat a hitről
Ideje:: 01-05-2010 @ 08:11 am

Még szeptember közepén járt a naptár, de az ilyenkor szokásos időjáráshoz képest igen hűvös idő volt aznap. Akkoriban nemzetközi gépkocsivezetőként kerestem meg családunk kenyerét. Abban a német parkolóban, ahova megálltam reggelizni, mindenféle náció képviseltette magát, mellettem épp egy lengyel kamionos söprögette autója fülkéjét.
Szinte a semmiből bukkant elő egy 60-65 év körüli férfi. Kissé kopottas öltönyben, zakója alatt kötött pulóverben, fedetlen fővel állt meg a lengyel kolléga előtt. Magához szorította bőr aktatáskáját, így próbált védekezni a szokatlanul csípős hideg ellen. Összességében egy szerény anyagi körülmények között élő, de ápolt külsejű személy benyomását keltette. Mosolyogva szólította meg, beszéltek valamit, úgy láttam, hogy a lengyel gépkocsivezető gorombán válaszolt neki, de ő udvariasan köszönt el tőle mégis.
Aztán felém tartott, megállt az ajtómnál, úgy tettem, mintha nem vettem volna észre, de ő nem kopogott, csak mosolyogva állt és várt. Leeresztettem az ablakot, és megkérdeztem, hogy miben lehetek a segítségére. Ő is köszönt, és német nyelven kérdezte meg, magyar vagyok-e. Gondoltam, láthatta a rendszámról, de aztán eszembe jutott, hogy jogos a kérdés, már én is találkoztam olyan kamionossal, aki a legnagyobb magyar kamionos vállalkozás autóját vezette, és a románon kívül nem beszélt más nyelven. Megnyugtattam, hogy magyar vagyok, ekkor a táskájában keresgélni kezdett, közben megkérdezte, hogy elfogadnék-e tőle egy magyar nyelvű kis színes kiadványt.
Akkor már tudtam, hogy ő egy kis szabad egyház, vagy talán csak szekta képviselője. Volt alkalmam már máskor is találkozni ilyen kiadványokat osztogató társaival is, de azok nem kérdezősködtek, csak a kezembe nyomták, és már rohantak is tovább, sőt volt olyan is, aki az ablaktörlő alá csíptette, mint egy szórólapot. De ő más volt. Ö a hideg, a goromba visszautasítás ellenére őszinte, derűs arccal nyújtotta felém a színes kis füzetecskét, kérte, hogy ha lesz rá időm, olvassam el.
Vajon mi motiválja ezt az embert, honnan veszi az erőt, hogy ezt a tevékenységet ilyen körülmények között is végezze? Nem gondolom, hogy ebből neki anyagi előnye származna, akkor meg miért teszi?
És ahogy a szemébe néztem, rájöttem! Ez az ember hisz abban, hogy amit tesz, azzal segít más embertársain, hiszi, hogy a kis füzetecskében leírtakat másoknak is meg kell ismerni, mert őszintén hiszi azok igazságát. Nem akart semmit rám erőszakolni, nem akart megtéríteni, és én csodálni kezdtem ezt az embert.
A hitét csodáltam, mert az emberen kívül nincs más élőlény a világon, aki hinni képes. Én is hiszek dolgokban, bár én teljesen másban, az ő vallása, világnézete homlokegyenest ellentétes az enyémmel. De ő abban is hitt, hogy nekem jót tesz, és ez egy manapság ritka emberi tulajdonság.
Ezek után nem tudtam visszautasítani, elfogadtam a felém nyújtott füzetet. Megtanultam hinni, hogy két különböző nézetet valló ember is tisztelheti, ha úgy tetszik, csodálhatja a másik őszinte önzetlenségét.
Ő csendesen elköszönt, és az arcán olyan örömmel indult a következő kamion felé, mintha valami értékes ajándékot kapott volna tőlem. Pedig én csak azt adtam neki, amit én is kaptam tőle.
Emberséget.


Utoljára változtatva 01-05-2010 @ 08:11 am


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Blogozó profil
Blogozó profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: mango
(Ideje: 01-05-2010 @ 09:21 am)

Comment: Nagyon szép gondolatok. És újra meggyőzött szépen fogalmazott, hibátlan írásod arról, hogy a hitben (legyen az bármilyen irányultságú) milyen mélységes nagy erő lakozik - még ha ezt ma sokan tagadják is. Örömmel olvastalak!


Hozzászóló: prince60
(Ideje: 01-05-2010 @ 09:29 am)

Comment: A feltett verseid és ez az írásod is bizonyíték arra, hogy az emberség mennyire fontos a számodra. Jó tudni, hogy másoknak is van igényük az ilyen, és ehhez hasonló nagyszerű tulajdonságokra. ((Zoli


Hozzászóló: Thalassa
(Ideje: 01-05-2010 @ 03:00 pm)

Comment: Ez az, ami annyira hiányzik a mai világból... a tisztelet! Én ezt olvastam ki magamnak a leírtakból, bár azt hiszem mindenki talál benne valamit, ami talán egyezik másokkal, talán nem. Nekem ez a történet a tiszteletről szól, hogy annak ellenére is lehet és kell is tisztelnünk másokat, hogy ők más nézeteket vallanak. Jó volt olvasni. Niki


Hozzászóló: mickey48
(Ideje: 01-05-2010 @ 05:40 pm)

Comment: Kedves Tamás! Ebben is bizonyára rokonlelkek vagyunk, miután én ezekkel az emberekkel néha nagyon érdekes dolgokról beszélgetek el. Ők szinte minden témában otthonosan mozognak, különösen élvezetesen telnek ezek a percek. Írásod remek - örökaktuális...


Hozzászóló: veva
(Ideje: 01-06-2010 @ 11:30 am)

Comment: Ha jól sejtem, gondolom melyik"irányzathoz" tartozott a bácsika. Vegyes tapasztalataim vannak nekem velük kapcsolatban. Aki nem tukmál erőszakosan (nem figyelve arra, hogy én is mondok időnként egy-két mondatot), hanem beszélget velem, arra én is másként figyelek. Azt hiszem, ez tényleg a tisztelet kritériumai közé tartozik. Milyen jó lenne, ha újra elterjedne! :)


Hozzászóló: fényesi
(Ideje: 01-08-2010 @ 07:34 am)

Comment: A vallás (megvallás) sajnálatosan sokat torzult az évszázadok során. Pontosabban annak látható, tapasztalható jelei. Amennyiben valaki figyelemmel (nyitott lélekkel) olvassa a Bibliát, megtalálja benne azokat az örökérvényű üzeneteket, amelyek egy tiszta, nemes élet alapkövei. Sok irányzat -sajnálatosan- nem ezt olvassa ki a lapokból, hanem személyes, avagy egy csoport, hatalom érdekei szerint értelmezi. Csodákról vitáznak, évszámokon töprengenek,, a Bibliában sehol nem olvasható útmutatásokat tartanak egyedül üdvözítőnek. Aki Hisz, annak egyféleképpen olvasható a Könyv, melynek legfontosabb üzenete a Szeretet. A Szeretet minden és mindenki iránt. Nem könnyű, de megnyugvást teremt, ha valaki el tudja fogadni. Elsősorban önmagát. A Találkozások (mint amiről Te is írtál) természetesen nem véletlenek. A hit nélkül élőt elgondolkodtatja, a hívőt megerősíti. A Szeretet nem ismer határt, különbséget, és nem mérlegel. Ez volt annak az embernek az arcán. Befogadás. Gondolataid fontosak és értékesek. üdv. J


Journal ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.35 Seconds