Ma találkoztunk Istennel! (Tulajdonképpen mindig is itt volt, ahogyan a keleti misztikusok is tartják, csupán mi nem mertünk végigmenni a hozzávezető úton…) A második palack cabernet sauvignon után láttuk meg először, ahogy barátságosan integet a szélben lengedező szőlőtőkék között, és rájöttünk, hogy ha még egy kicsit táncolunk is, akkor ezúttal létrejön a nagy találkozás! Na, fogtam a Larát, oszt úgy megforgattam… Mert harminc felett is lehet (tán kell is…) időnként „bulizni” egyet anélkül, hogy a szimpatikus hangok a fejünkben, unos-untalan beledumálnának a végre létrejövő mámoros kontrollhiányba.
Amúgy, lepel lehull, itthon is lehet táncolni… (Ennek SalsaLevi a megmondhatója) És mikor túlvagy egy porszívózáson, melynek minden egyes lépését a salsa alaplépésében tetted meg, az külön öröm. (Az is, hogy nem törted össze magad, meg az is, hogy még nem jelentett fel az alsó szomszéd…) Szóval megannyi apró dolog, ami arról szól, hogy ha időnként mersz egy "kicsit" gyerek lenni (urambocsá: egy kicsit bolond...) akkor olykor egészen boldog is lehetsz. Asszem nálunk a bolondság az út...

Ja, és egy könyvben is találkoztunk Istennel. Hitted volna? Isten a könyvekben lakik. Na jó: is. Együtt olvassuk közös szerelmünk: Richard Bach legújabb könyvét, mely a hipnózisról szól, és arról, hogy valójában csak rajtunk múlik milyen életet választunk. Ezért határoztuk el, hogy megpróbálunk néhány dolgot a változtatás szellemében. Mint pl. ez a közös blog is itten. Még egyikünk sem csinált ilyet, de ki tudja..? Hátha tanulhatunk valamit ebből is…

Ó…megjött a „kiralylany”… (visszatuszkolta a hörcsögöt, aki épp szétfeszítette a rácsokat, hogy ámokfutásba kezdjen a cd-im között) úgyhogy „norbert”most leválasztja magát a mátrixról.

(folyt. köv.)