Mindig elámulok a bürokrácia találékonyságán. Azon, ahogyan a legelképesztőbb módon igyekeznek próbára tenni ártatlan és békés honpolgárok türelmét és lerombolni lelki nyugalmát.  Sok kacifántos fogásukkal találkoztam már, de az alábbi ügy – merthogy közelről is érint – engem is meglepett.

   Gyakorló orvosként folyamatos továbbképzésre vagyok kötelezett, ez tulajdonképpen rendben is van. Szívesen hallok új dolgokat. A teljesített továbbképzésekért pontokat kapok, ha abból kigyűlik a megfelelő pontszám, akkor az OEP öt évre szóló szerződést köt illetve hosszabbít velem. Ha nincs szerződés, nincs munka, tehát vérre megy a dolog. A pontszámok egy részét a gyakorlati munkával töltött évek jelentik, tehát igazolnom kell, hogy betegágy mellett dolgoztam. Eddig még minden stimmel is.

  Három éve azonban munkahelyet változtattam. Eljöttem egy egyetemi klinikáról és egy megyei kórházban kezdtem dolgozni. Két évet tehát a klinikának, hármat a Kórház illetékesének kell majd igazolnia. A klinikai igazolást azonban ugyanaz az egyetem állítja ki, amelyhez ezen igazolásokat be kell nyújtani. Remek, nem?

  Igen ám, de mindez nem ugyanazon íróasztalon történik, tehát 1.) értesítik a Kórházat, hogy küldje be az igazolásaimat. Miután két év hiányzik,  2.) a Kórház értesít, hogy szerezzek be sürgősen igazolást az ötéves ciklus első két évéről. 3.) kérelmezem, hogy az Egyetem küldjön igazolást, csatolom a többihez 4.) a Kórház postázza az egészet az Egyetemnek, 5.) az Egyetem nyugtázza, hogy megvan a hiányzó két év igazolása is. Pár hét alatt megvan az egész, csak egyszer kell elkérezkednem a munkahelyemről, igazán szót sem érdemelne az ügy.

   Persze, ha arról az iróasztalról, ahol az igazolásokat kiállítják, simán átvitte volna valaki oda, ahol nyilvántartják, egy percbe se került volna. Főleg nem, ha az egész számítógéppel történik, és a fenti műveletet egy vagy két gombnyomás helyettesítette volna. Igaz, ez jónéhány íróasztal – és állás -  fölöslegességére hívta volna fel a figyelmet.