| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Nyílt levél a „Színésznőhöz“ Ideje:: 02-03-2010 @ 10:03 pm |
|
|
|
|
Drága Művésznő!
Kérem, ne vegye bizalmaskodásnak a megszólítást, de ha levelem elolvassa, megérti, hogy a „drága” szót a valódi- és az átvitt értelmében is csak a legnagyobb tisztelettel használom.
Egy vallomással tartozom: én megcsaltam Önt. Olyat tettem, amitől kapcsolatunk, noha csak egyoldalú volt, végérvényesen megváltozott. Sietek hozzátenni, hogy egyedül én vagyok a hibás a dologban. Erről persze Ön semmit sem tudhat, de oly sok év telt el azóta, hogy most már van bátorságom bevallani.
A történet nem tudom milyen napon kezdődött. Általában a történetek szép napsütéses tavaszi (nyári, őszi, vagy téli) napon kezdődnek, de hazudnék, ha azt állítanám, hogy emlékszem rá, akkor milyen idő volt. Csak arra emlékszem, hogy olyan 9-10 éves lehettem, és éppen az iskolából jöttünk ki néhány barátommal a tanítás végén, amikor a Szentendrei úton, a Textilfestő gyár előtt valami érdekes csoportosulásra lettünk figyelmesek. Közelebb menve láttuk meg, hogy filmforgatás van a gyárkapuban. A környékünkön még soha sem tapasztalt látvány sokakat vonzott a helyszínre, mi is részesei akartunk lenni ennek a különlegességnek. A sínen mozgó óriási kamerák és reflektorok kavalkádjában otthonosan mozgó emberek között két gyönyörű fiatal lányra lettünk figyelmesek, egy kissé félreállva beszélgettek egymással. Azonnal gondoltuk, hogy csakis a film szereplői, netán még a főszereplői is lehetnek. Egyik társamtól jött az ötlet: kérjünk autógrammot! De általában a tippadó soha sem meri a cselekményt véghezvinni, így többi társamat megelőzve kitéptem számtanfüzetemből egy kockás lapot, és összeszedve minden bátorságom, a gondolataimban már mindenképpen filmcsillaggá előléptetett lányok elé álltam, és megkérdeztem, adnának-e nekem autógrammot. Mosolyogva néztek egymásra, majd egyikük (akiről most már biztosan gondoltam, hogy csak ő lehet a film főszereplője), megkérdezte, hogy hívnak. Mondtam, hogy Tamásnak. Megkérdezte, hogy úgy jó lesz-e, hogy Tominak sok szeretettel, de én kértem, hogy Tamást írjon. Ez ismét mosolygást váltott ki belőlük, de a papírra végül a következő szöveg került:
„Tamásnak sok szeretettel Moór Marianna.”
Kezembe nyomta a papírt, lehajolt, és egy puszit adott az arcomra. Olyan zavarba jöttem, hogy a másik filmcsillagról elfeledkezve szaladtam a barátaimhoz, akik mindent láttak. Mondanom sem kell, irigykedve nézték a papíromat, hogy egy igazi filmcsillag adta. Nekünk azok a filmcsillagok, akik a mozi előterének falára kitett képeken voltak láthatók (Tatjana Szamojlova, Szergej Bondarcsuk, stb.), oly megfoghatatlanul távolinak tűntek, de egy, a valóságban látható, kézzelfoghatóan (pontosabban az arcomon érezhetően) jelen lévő élő filmszínésznő a csodát jelentette.
Később megtudtam, hogy az akkor forgatott filmnek „Szombattól hétfőig”, vagy valami hasonló címe volt. Nem hiszem, hogy túl nagy nyomot hagyott volna az egyetemes filmtörténelemben annak ellenére, hogy az általam csodált filmsztár is játszott benne, ám erről nem ő tehetett.
Az autógrammnak többéves utóélete lett, anyukám rendszeresen vásárolta a Film, színház, muzsika című hetilapot, de azok a példányok, melyben rajongott filmsztáromat-színésznőmet képes riportban hozták, bizony olló általi csonkolásban részesültek, gazdagítván egy dossziéban rendszerezett gyűjteményemet. Valahányszor kezembe vettem az autógrammot, szinte láttam magam előtt, hogy milyen kedvesen reagált a nála fiatalabb, még alig kamaszodó fiú kérésére.
Már elsős gimis, pontosabban IX. osztályos tanuló voltam (közbevetem, akkor is valamilyen eszement iskolai reform találmánya volt a 12 évfolyamos általános iskola és gimnázium, ami amúgy jó suli volt, sok, később ismertté vált tanulója koptatta ott a padot, csak néhányat idézve: Nagy Attila színművész, Koltai Lajos /Sutyi/ operatőr, Böröczki József parodista, Karácsony János /James/ zenész), szóval a gimiben is eldicsekedtem gyűjteményemmel, ami az egyik osztálytársamnak nagyon megtetszett. Sokáig kérlelt, alkudozott, hogy adjam neki az autógrammot (Gézának hívták, még azt sem mondhatta volna, hogy ő kapta), de én keményen kitartottam, nem váltam volna meg soha tőle.
Ám egy napon olyan csereajánlattal érkezett, ami a bűnbe vitt, egy Little Richard nagylemeznek nem tudtam ellenállni! Aki zenerajongó volt abban az időben, tudta, hogy a „nyugati mocskos kapitalizmus lelket romboló termékéhez” csak nehezen lehetett hozzájutni, az élsportolók által becsempészett lemezeket a Rákóczi úti Hetesi féle Hanglemezudvarban vagyonokért vesztegették. A kérdéses lemez anyukám félhavi fizetése volt akkortájt. Ez akkora kísértés volt, hogy a drága művésznőmet elcseréltem egy sokkal kevésbé drága nagylemezre. Ma már tudom életem egy darabját kótyavetyéltem el akkor. Soha nem bocsátom meg magamnak.
Hát ez volt az Ön megcsalásának története. Azóta sok remek filmben, tv játékban és színdarabban láthattam, mindig eszembe jutott az a bizonyos első találkozásom Önnel. Nem tudom, mi lett a sorsa annak - a számomra oly kedves - kockás papírdarabnak, nem hiszem, hogy sokan őriznének Öntől ebből az időszakból származó aláírást, később tudtam csak meg: akkor Ön még főiskolás sem volt, gimnáziumi tanulás mellett filmezett. Nekem lett volna lehetőségem arra, hogy ilyen különleges autógrammot birtokoljak, de - mint általában a kamaszok - nem tudtam elég kitartóan szeretni, és megtartani. Sajnos, ez ma már helyrehozhatatlan.
Kérem, bocsássa meg nekem.
Születésnapja alkalmából további sok sikert kívánok Önnek úgy a pályáján, mint a magánéletében.
Tisztelettel üdvözli
Soltész Tamás
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 02-03-2010 @ 10:03 pm
| Hozzászóló: prince60 (Ideje: 02-04-2010 @ 09:53 am)
Comment: Kedves Tamás! Miután a blogod elég személyes jellegű, ezért csak az írásod stílusával kapcsolatban szólnék hozzá, azt is csak röviden. Piszok jól írsz prózát is. Remélem egyszer valahogy, valamilyen módon eljut az írásod a művésznőhöz is. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Teru (Ideje: 02-04-2010 @ 04:36 pm)
Comment: Csak tükrözni tudom az előttem járó véleményét, nagyon jó prózát irsz, egész beleéltem amgam az olvasásba.
Üdv Teru |
|
|
|
|
| Hozzászóló: csitesz (Ideje: 02-04-2010 @ 06:18 pm)
Comment: Nagyon kedves, őszinte történet. Szépen megírva. Szerintem nem volt rossz csere az aláírás a lemezért, mert az aláírás, és a puszi örökké benned él. Bizonyítja az írásod. És ez a legfontosabb. üdv. Józsi |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Eroica (Ideje: 02-04-2010 @ 06:21 pm)
Comment: Kedves Tamás! Tündéri történet, mosolyogva olvastam.
Javasolhatnám a Főoldalra? (a Művésznő -remélem, meg fogja kapni!) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: szemilla (Ideje: 02-04-2010 @ 07:27 pm)
Comment: nagyszerűen megírt, olvasmányos, igazi "darab". |
|
|
|
|
| Hozzászóló: t-soltesz (Ideje: 02-06-2010 @ 07:52 am)
Comment: Sajnos még a színház titkárságán keresztül sem sikerült címet kapnom, hogy közvetlenül juttassam el ezt a levelet, abban bízva írtam ide, talán eljut hozzá így is. Persze titkon abban is reménykedtem, hogy ez a történet másoknak is tetszik. Köszönöm a dicsérő szavakat. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 02-06-2010 @ 10:14 am)
Comment: Szerintem mindkét vágyad teljesülni fog...Az egyik máris megvalósult, egy ilyen jól megírt történet, csak tetszeni tud...:)))) Szeretttel olvastalak...:))) |
|
|
|
|
|
