De az olvasást valahogy senki és semmi nem irtotta ki belőlem. Eleinte össze olvastam tücsköt-bogarat betudható a gyermeki kíváncsiságnak. Majd a kialakult olvasási szokásom gyökeresen megváltoztatta a szakma. Lassan minden esti kötelező olvasmány egy adóújság, vagy törvénymódosítások sokasága. Így nekem már a telefonkönyv is izgalmas kalandregénynek tűnik. Igaz egy tisztességes vastagságú könyvet el sem kezdek olvasni, mert így nem érek a végére.

De itt a Full, rövid írások vagy egy-egy folytatás elolvasására van időm. Újságra nem költök hiszen olvasatlanul dobnám ki. (Egyetlen lap jár, de ezt Hajnal Mátyás szolgáltatja némi papírért cserébe). Ügyfeleim hiányolják is a pletyka és bulvár lapokat. Ezekhez amúgy sem volna kedvem, valahogy nem érdekel a celebek nyomora. És akkor felhívta egy ismerősöm a figyelmemet, a pletyka, rosszindulat és hasonlók olvasására. "Hidd el amíg arról olvasol, hogy X hogy bántja Z-t észre sem veszed hogy van aki téged támad hátba" Ez igaz. Sőt amíg azon háborgok hogy emberek nyílt színen vádolhatnak bárkit észre sem veszem, hogy a szomszédék fiacskája miked mond rólam.

De! Úgyis indulnak a pártkampányok, a csapból is vádak, sértések meg hasonló dolgok fognak folyni. És amikor a pártszakadáshoz vezető folyamatok elindulnak mindig az jut eszembe, hogy egy közösség erejét az határozza meg, hogy mekkora az összetartása. Erre jó ez a sok blog, azonnal kiderül, hogy az emberek itt összetartanak, összetartoznak. Akkor itt rend van és béke.

Épp ezért elolvasom ami tetszik, azt is ami nem, mert honnan tudjam mi fog tetszeni a végén, sőt néha hozzá is szólogatok. És ezért, mint a sor végén levő picike embernek volna egy megjegyzésem, ha nem büdös amit meg akar kavarni valaki, akkor miért kell máshonnan kérni egy szaros kanalat a kavaráshoz, attól csak a kavaró keze lesz büdös.