A címben látható felkiáltás leginkább magamnak szól, mert nem bírtam ki.
Pedig nagyon akartam!
...nem megszólalni, nem belefolyni, senkit nem lehordani, de senkit nem is dicsérni, vagyis szerettem volna kimaradni ebből az egészből, de nem tehetem.
Sokkal többet ártok magamnak, ha csak rágódom rajta, hogy valaki - aki szerintem nem is ismer - már megint olyan, mintha megszólított volna, előtte meg olyan valaki is, aki pedig talán ismer is.
A vérnyomásom már kívülre költözött.
Ezzel a kis irománnyal leginkább a belül gyűlő gőzt szeretném kiereszteni.
Nem tudom, kik vannak azon a "másik" oldalon (IS), azaz van akiről, de talán több (haha!) megszólalóról is van sejtésem, néhány elejtett szó, és más egyéb utolérhető gondolatiság okán. Ennek kivesézését meghagyom a lelkes nyomozóbrigádnak (főleg, mert nemsokára megint "bevonulok"), mert én tényleg nem akarok harcolni már senki más igazáért sem, de a sajátomért sem különösebben, mert ha nem hiszik el (akár többen is), hogy őszinte vagyok, attól én még tudom, hogy DE!
Elgondolkodtam azon is, hogyha mindez két évvel ezelőtt (amikor eltűntem innen kb. másfél évre - viszont megpróbáltam csendes módon távozni) történik, vajon hogy viszonyultam volna a kibeszélős oldalhoz (tényleg olyan Mónikás ez - de azt sem szoktam nézni, mit tegyek, ha nem érdekel!)? Nem hiszem, hogy beálltam volna közéjük, mert az, nekem nem elég egyenes.
Meg azóta elég sok minden történt velem, s megpróbálom távol tartani magam a túlságosan mély beleéléstől, hogy a net majdnem olyan, mint a valóságos élet, s nem engedem a virtuális világot fölébe kerekedni az igazinak.
Nem éri meg.
Főleg az egészségemnek nem.
Meg a lelkemnek sem.
Viszont az majdnem ugyanaz.
Azt azért még ideírom, hogy tegnapelőtt - némi csalogatás útján - jutottam el ama "másik" oldalra, ahol aztán oldalt fel is fedeztem a saját linkjeim (blog, honlap) mellett még jó néhány itteni - valamikor már bármelyik vezetéssel szembeszegülő - tag (általában) honlapjának elérhetőségét (pl. Ágiét is).
Mint valami bástyák. Hm!
Mindeközben mindenféle kitalált, s időnként fullos névre hasonlító nevekkel felszerelkezett akárhány titok-emberke nyüzsgött ott.
Nem szeretek bástya lenni, főleg olyan esetben nem, ha nem tudom, hogy az vagyok, s ráadásul olyan emberek miatt, akikről azt sem tudom, kicsodák, csak azt, hogy e hazug módon akarnak valamit elérni.
Utálom a hazugságot!
Namost!
Aki akarja, elhiszi amit itt leírtam, aki meg nem, úgyis jó!
A barátaim ismernek - ez a fontos!
...a többi meg? Rigófütty! |
