A fullextra története életem része lett. Az első fele jobban, mint ez a mostani. Mint gyakorló családapa, jó hat éve itt leltem meg független lelki békémet, alkotómunkámhoz a megfelelő keretet, talajt, és az elismerést. Korábban is írogattam, de korántsem olyan összeszedetten és tudatosan, mint úgy 2003 őszétől kezdve. Már nem titok, hogy menekültem egy egyre zavarossabbá váló házasságból, hátrahagyva kis gyermekeimet, kiszolgáltatva egy beteg embernek.

Sokszor úgy gondolok vissza, hogy akkor kisiklott az életem, egy légüres térbe kerültem, ahonnan sokfelé kínálkozott kiút. Összevissza, értelmetlen lépéseket tettem, felhalmoztam a párkapcsolataimat, mintha szerettem volna bebizonyítani, hogy igenis képes vagyok szeretetet adni bárkinek. Abnormális bohózat lett belőle. Amellett azonban rátaláltam a művészi kifejezés közösség és szerelem ihlette eszközeire és úgy éreztem, kinyílok, mint a virág. Innen választottam végül párt is, mai napig együtt vagyunk.

Az évek múlásával csendben csillapodott alkotókedvem és ihletem egyre ritkábban tért vissza, ám nem hagytam fel az írással, csak legfeljebb már csendesen várok a kiemelt pillanatokra. Későbbiekben sajnos inkább botrányaimról híresültem el, aminek nem örültem annyira, mivel visszahúzódó, konfliktuskerülő típus vagyok. Ezeknek gyakran egy-egy adminnal való összetűzésem volt az oka. No meg igazságérzetemé, mely olykor úgy éreztem, csorbát szenvedett. Sosem öncélúan történtek, a balhé kedvéért.

Az internet használata, mint egy varázspálca, felszabadított bennem, és talán sokunkban valamit. Egy olyan gátlást, mely addig nem engedte, hogy véleményünket, mely csöndben formálódik belül, közzé is tegyük. Leomlott egy fontos gát, az időbeni visszatartás gátja, hogy közvetlenül és azonnal, gyakran elhamarkodottan és átgondolatlanul tudjunk információt cserélni. Sok fölösleges vitát és megnyilvánulást betudok ennek, habár jól élve ezzel igen megkönnyíti a röppenő gondolat, az ihlet adta érzés megörökítését. Sajnos összességében úgy érzem, hogy az internet és más on-line eszközök használata a készségfejlődést nem segíti annyira, mint a levélírás, ahol kevésbé van mód utólagos javításra, mert a fogalmazott szövegnek a fejben kell először összeállnia. Hasonló tapasztalat a TV, házimozik, és videók elterjedése, mely az audiovizuális ingert a feldolgozható ingerküszöbnél gyorsabban adja át és nem hagy elég teret a fantázia működéséhez, mint pl. egy gyermekeknek elmondott esti mese közben, amikor hang és metakommunikatív jelek alapján képzelőerőt igényel a mese feldolgozása.

Lehet a mostani esetnek is egy ilyen tanulságvonulata, kevésbé legyünk gyorsak a szólásra, és reakciónk minél kevésbé legyen érzelmi. Igazából nem ismerjük egymást, családtagnak, alkotóköri barátnak mondjuk térben és időben messze levő embertársunkat, mert ugyanazt az internetes weblapot használjuk, mert időnként fizikailag is találkozunk. Sokan közületek minőségileg mélyebb kapcsolati szintre eljutottatok, valós érzelmi szálak, már közösen megélt élmények fűznek egymáshoz, eredményesebben tudtok szolgálni egy ilyen ügyet, mely azonban nem maradhat csupán egy zárt közösség ügye. A portálépülés kezdeti szakaszában sok új tag érkezett, nem alakulhatott ki ez a ma jellemző belterjes állapot, persze volt 6-8 admin, aki korábbról ismerte egymást, és laza szövetségük garantálta a deviáns magatartások kizárását. Úgy vélem, olyan az egészséges portáligazgatás, amikor szinte észrevétlen marad, és beavatkozása a dolgok menetébe csak a legvégső és legszükségesebb esetben terjed ki. Ma éppen ellenkezőleg: az adminisztráció és a vezetés irányító égisze alatt, nyílt színen zajlanak a fontosabb események. Az új tagokban talán visszatetszést kelthet ez a fajta dominancia. Ami főbb gond, hogy az aktív tagság növekedése lelassult. Az érdeklődés fenntartására, újabb tagok becsalogatására több mód kínálkozik: érdekes vitatémák feldobása, új portálfunkciók bevonása, netán egy jelentős arculatváltás és némi reklámtevékenység, további, nagyközönség számára is megközelíthető kihelyezett fulltalálkozó-helyszínek, és tovább: a média bevonása..stb. Kérdés, hogy inkább ilyen családias-állandó létszámú, vagy folyton frissülő, növekvő lélekszámú, átöblített hely kíván lenni a portál?

Visszatérve saját történetfonalamhoz, végül megtörtént a váltás, és korábbi ismerőseim jelentős része távozott innen. A kivezető utat kerestem, hogy ne váljon értelmetlenné eddigi részvételem. Lehetőséget kaptam másutt, hogy önálló kiskirályságot kormányozhassak másokkal, nem túlzottan éltem vele. Beszélgetős kuckóként viszont jól működik. Magam részéről régóta tervezek egy olyan, irodalmi-képzőművészeti klubok általi közös megjelenést a lakosság előtt, melyen több tulajdonos, egyesület, társaság vesz részt. E célra létrehoztunk és működtetünk is egy egyesületet, mely pályázik folyamatosan. Tehát a kultúra ügyét nem szabad elásnunk. Ilyen módon buzdítanálak benneteket is további gyümölcsös munkára és hogy ne vegyék el kedveteket a kritikai észrevételek, a sárdobálást pedig ne hagyjuk!

További szép estét, napot!