Kedves Fullextra! Kedves Anna, és mindenki!

   Én egészen új vagyok itt. A könyvhét után nem sokkal regisztráltam annak hatására, amit a könyvhéten kintlévő tagoktól tapasztaltam. Anna és fényesi és a többiek kedves szavai meghatottak, és az, hogy bár idegenként kerültem hozzájuk, barátként fogadtak, meggyőző érvek voltak a regisztrációm mellett.
   Bár fél évig nemigen jártam itt, amikor pár hete visszatértem, ismét baráti fogadtatásban részesültem. Örömteli volt számomra tapasztalni, hogy Anna érdeklődik irántam, kedves és bíztató szavai vannak hozzám - hogy olyan vezetője van a fullnak, aki nyilvánvalóan sok dolga ellenére időt szakít egy olyan újoncra, mint én. Eltelt ez a pár hét, már rendszeresen járok ide, és szeretném ezt tenni a jövőbenis, és egyszer csak észrevettem: már egy barátom is van, Baggio személyében. Nekem nincsen sok barátom, sőt! Mindig is nehezen barátkoztam, ilyen vagyok, de most mégis: csak mert idejöttem, kaptam két barátot - Anna, Baggio, köszönöm nektek!
   Mint újonc, vannak dolgok, amikhez nem kéne hozzászólnom. ÉS mint érett kiskölyök, tudom, hogy néha bölcs, aki hallgat. Vannak dolgok, amiket nem értek, amikhez nem értek, amikről nem tudok semmit, nincs hát semmi, amiért bele kéne szólnom a dolgok alakulásába...
   És mégsem érzem, hogy tovább hallgatnom jó dolog lenne.
 
   Kedves Fullosok! Én nem értek semmit! Elolvastam az utobbi napok blogbejegyzéseit, és a hozzászólásokat, és minden homályos maradt! Nem tudom, kik azok a sötétoldalbeliek, sem azt, milyen weboldalakról beszéltek, ahol gyülekeznek? Mit csináltak, ami olyan rossz volt, hogy ekkora indulatokat váltott ki belőletek? Mik voltak az előzményei Nefi blogjának? Hogy...?
   Amit leszűrtem, az körülbelül annyi, hogy vannak, akik belülről bomlasztanák a közösséget és gerillatámadásaik középpontjában Anna áll. Én nem akarok állást foglalni ebben a vitában. Én nem akarok részt venni ebben a vitában. De mint újonc, elárulom, mennyire zavaró, hogy a közösség, ahol gyökereket szándékozom ereszteni, ilyen viharba került. Mit tegyek hát? Talán menjek el?
   Hagyjam itt az új barátaimat? Ne publikáljam életem első írásait az egyetlen helyen, ahol meg merem mutatni? Ne érezzem magam itt otthon? Hát, ha ez volt bárki szándéka is, nem jött be!
   Úgy döntöttem, kedves fullosok, hogy ahelyett, hogy részt vennék ebben a vitában, amihez akarva akaratlanul is közöm lett, úgy, hogy még esélyem sincs eldönteni, kinek miben van igaza, vagy egyáltalán felfogni, hogy mi történt, ahelyett inkább elmondom, miért is akartam idejönni?
   Mert itt egy olyan közösség van, ahol figyelnek egymásra az emberek.
   Mert itt nem az az elsődleges, hogy kinézzük a másikat és a hibáit a szemükre vessük.
   Mert itt szeretjük az irodalmat...
   ...és szeretjük egymást is.
   Mert itt barátokra lelhetek és leltem is már.
   Mert itt jól érezhetem magam.
   Mert itt megmutathatom magam, anélkül, hogy kinevetnének és megbántanának.
   Mert itt szeretettel fogadtak engem, és szeretettel hívtak meg ide...
   Egy ilyen közösség nem jöhet létre csak egy ember miatt. Ti itt mindnyájan azért dolgoztatok, hogy ez a Full, ez a csodás hely, hogy ez működjön. És Anna alighanem kiváló vezetője a közösségnek. Aki jól irányítja a dolgokat. Amit eddig megtanultam, az az, hogy semmi sem müködhet jól egy jó kapitány nélkül. És én Annát olyan kapitánynak látom, aki alatt szívesen magamra öltöm a matrózjelmezt!
   Ha én, egy idegen, így látom, talán megérte annyit dolgozni, Anna! Talán megérte eddig összetartani, Kedves Fullosok!

   Én igazán nem értem, mi folyik köztetek most, de itt vagyok, és itt is maradok. Nem vagyok az a fajta, aki egyszer ezt mondja, egyszer azt. Szeretnék megismerni itt mindenkit, és ha lassan is haladok az olvasással, azért haladok. Szeretnék még több barátot szerezni és valóban, megmutatni magam egy kicsit, nektek.
 

    Kérlek, fogadjatok engem is szeretettel!