2010. február
2010 február. Csendes téli este folydogál a háló alatt. Légy sem rebben – a bábjaikkal bíbelődnek a konduktorok. Aprópénzeken dagad a csend, mígnem nagy dirrel-durral megremeg a monitor. A süzifal illedelmesen beindul.
- Jó estét! Tessék! Kit keres?!
- Ne köszöngessen maga itt nekem, inkább adja vissza!
- Akkor nem jó estét! Nem tessék! Mit keres?
- Tudja azt maga nagyon jól!
- Biztos, hogy tudnom kéne?
- Mit diktárulkodik itt? Adja vissza, oszt, itt se vagyok!
- Odaadnám én, ha a demokrálódás közben elmondaná, mit is keres?
- No, ne szórakozzon itt velem! Ad-ja visz-sza! Míg, míg szépen tartom a ceruzám.
- Ismerjük egymást?
- Naná, hogy ismerjük! Illetve, a főnökömet! Nagyon is jól ismeri. Őt mindenki ismeri. Ő egy igazi kezesbárány!
- Bizony, itt megfordul néhány kezesbárány nap mint nap.
- Na, ugye megmondtam! Ide vele, ne húzzon fel, mert kizárom magára a nickjét!
- Várjon egy percet! - matat a klaviadiktúrán. - Rákérdezek valamelyik vadadmindiktornál, addig nézelődjön kicsit a Sirakatban vagy a Sirodalmi Klubban.
Eltelik néhány perc. A demokrálküldött egész jól eljátszogat a sárdobálóban, merészen csapkodja a klaviademokratúrát a slog-bejegyzések között, könnyes szemmel lökdösődik a SIK-ában, amikor kizökkenti mindentudását a süzifal vadadmindiktor pislogása.
- Jó estét! Tessék! Kit keres?
- A szentségit! Ne köszöngediktárulkodjon itt maga is!
- Akkor nem jó estést! Nem tessék! Mit keres, vagy már meg is lelte, mire két delete között ideértem?
- Maga is bosszantani akar, adja már ide! Már rég vissza kellett volna érnem!
- Mondja már ki végre, hogy mit is keres?
- No, egyformák maguk mind, csak a delete-gombon jár a nyelvük, a szegény kezesbárányok meg nem lelik a saját sírásaikat.
- Hová tette fel azt a bizonyos sírást?
- Felháborító! Maga egy egyszerű sírásnak minősíti a hatalmas sirodalmár, kezesbárány főnököm világsirodalomrengető csodáját? Nem hiszem el, hogy nem áll vigyázzba! Felháborító!
- Mégis, mondja már ki, hogy ki és miért küldte?
- Hihetetlen – csapkodja a klaviademokratúrát, köpködi a monitor szabadon maradt részét. - Majd megmondom én mindjárt! Lesz itt hadd el hadd, mikor visszajövök a világdemoktúra sírásrendőrséggel... - vibrál egyre gyengébben a monitor, de még hallani gyengéd demorgolódását: - Jobb, ha már most elkezdik visszanyaldosni a delete-sirodalmi könyvtárat...
2010 február. Csendes téli este folydogál a háló alatt. Egy óriás kezesbárány böngészget a szinte üres delete-sirodalmi könyvtárban, míg félszemmel a sárdobálót bűvöli...
Ám, hirtelen feltűnik a tél végén egy locsolókocsi.
|
