| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Csak egy fénykép Ideje:: 02-20-2010 @ 03:09 pm |
|
|
|
|
A kisfiú a mellettem lévő széken szinte belegömbölyödik 140 centijébe. Tartása először csalogatja, majd hirtelen mégis megállj-t parancsol simogatásra sóvárgó jobb tenyeremnek. Az asztal alatt bal kezemmel gyorsan bele is kapaszkodom jobbomba, nehogy elriassza tolakodásával a gyerket. Érzem, hogy valami baj van, de még mindig hallgat, így én is csendben maradok. Szemem sarkából figyelem, ahogy bekanalazza a gyümölcssalátát. Az asztaltársaság többi tagja valamin épp összevitatkozott. Édesanyja önkéntelen mozdulattal húzza magához fia a fejét. Megsimogatja. Meglep, ahogy ő hirtelen rántással kitér a szeretet elől, és visszagömbölyödik magányába. Néhány perccel később robban ki belőle a kérdés:
- Miért kellett a rendőröknek a fényképem?
Megakad a társalgás. Már mindenki feléje fordul.
- Anya! Miért kellett a rendőröknek a fényképem? – mást nem mond, nem kérdez.
Ott gömbölyödik tovább mellettem.
Az apjából húzgáljuk elő mondatonként a történetet.
Amikor az étterem felé jöttek, megállt mellettük egy autó. Kiszállt belőle két rendőr, igazoltatta őket, majd lefényképezték a gyereket. Pár perc volt csak az egész. Az apa nehezen eszmélt. Amikor magyarázatot kért, válaszként annyit kapott, hogy a kisfiú személyleírása szinte teljesen megegyezik egy körözött kiskorúéval. A fotót most azért készítették, hogy máskor feleslegesen ne zaklassák majd őket.
Közben a gyerek a térdein matat, majd újra közénk veti:
- Anya! Miért kellett a rendőröknek a fényképem?
Próbáljuk nyugtatgatni a fiút, közben sorban kerülnek elő a táskákból a mobiltelefonok. Nem számít, honnan jött az anyánk, az apánk, megfeketedik a szemünk, és már mind Bátyám, Öcsém, Nővérem, Húgom vagyunk.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 02-20-2010 @ 06:30 pm
| Hozzászóló: aranytk (Ideje: 02-20-2010 @ 06:12 pm)
Comment: Elgondolkodtam, hogy ilyen tényleg megtörténhet? Aztán rájöttem, még mindig milyen naiv vagyok. A mai világban már minden megtörténhet. :( Érdekes írás! Szeretettel olvastalak, Ágim. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Lara_Norbi (Ideje: 02-20-2010 @ 06:15 pm)
Comment: Munkahely-ihletettségű írásnak vélem... Jól tévedek? Puszi! Ja, és tetszett. L |
|
|
|
|
| Hozzászóló: stando (Ideje: 02-20-2010 @ 06:33 pm)
Comment: Én inkább élet-írásnak nevezném, Lara. Újabban ilyesmikkel próbálkozom. Köszönöm, hogy olvastál. :) Ölellek. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: stando (Ideje: 02-20-2010 @ 06:43 pm)
Comment: Katim! Köszönöm, hogy olvastál. A fiú, akit most összegömbölyítettem nektek, amúgy egy koraérett kissrác. Kedvelem a személyiségét, kissé fanyar humorát. Jó eszű és jó szemű gyerek, ráadásul művészalkat. Talán emiatt is ijóval érzékenyebb társainál. Nem egy hasonló szituációt vonzott be az életébe. Elgondolkodtam, javára válik-e valaha a nem gyermeki megtapasztalás, vagy minden ehez hasonló történet csizmalenyomatot hagy majd benne? |
|
|
|
|
|
