Történik napjainkban.

Szereplők:

sértett
vádlott
gyanúsított(ak)
tanú(k)
szellemek

Esemény rövid leírása

Első jelenet

A vádlott szellemeket lát. Nem tudván megkülönböztetni a láthatót a látszattól egy blogbejegyzésben teszi közzé az általa igaznak vélt hallucinációit.
A sértett Oscar díjra érdemes türelemmel reagál.
Egyes számú gyanúsított hozzászól a bloghoz, figyelmen kívül hagyva a hallucináció tényét, megragadja az alkalmat, hogy beszámoljon saját érzéseiről és meglátásairól egy letűnt időszak fényében.

Második jelenet

Az üzenőfalon szokatlan köpködés jelenik meg. Egyes számú gyanúsított értetlenkedve figyeli az eseményeket.
Újabb blog kerül a nyilvánosság elé. Az egyik tanú a következőket írta:
"Szerencsére engem akkor is elolvasnak, ha rossz helyre teszem a vesszőt vagy a felkiáltójelet, sőt még akkor is, ha kijelentő mondat után pontot teszek, holott gondolatjel következik.
Hogy mik vannak?
A minap valaki nagyon szerette volna, hogy felvegyem a kesztyűt, de nem tettem.
Ha az illető most olvas, és bizonyára magára is ismer, üzenem neki, hogy „toll a füledbe!”

"...néhány alattomos sunyi irigy féreg is előkerült a múltból…
Így ezúton üzenem ezeknek a sunyi alakoknak, hogy most aztán nagyon rossz fát hugyoztatok le!"
 
Egyes számú gyanúsított megszólítva érzi magát, tekintve, hogy a minap ő figyelmeztette a tanút, hogy a kijelentő mondat után nem kell pont, ha utána gondolatjel következik.

Harmadik jelenet

Egyes számú gyanúsított rátalál a fórumon a bizonyítékokra. Összefüggést vél felfedezni az üzenőfalon megjelent köpködés és a sötét oldalként emlegetett szellemek között. Meg sem fordul a fejében, hogy bárki is azokhoz a bizonyos szellemekhez sorolná őt, így beleolvasva a bizonyítékokba, első reakcióként észrevételt fűz a látottakhoz, melyben a Mónika show-hoz hasonlítja a társalgás színvonalát.
Időközben a tanú blogja alá sorakoznak a sértetthez közelállók, biztosítva egymást az összetartozásról.
A következőket olvashatjuk:
"Nagyon emberi!"
"Örülök a blogodnak!"
"Végtelenül szeretnivaló, ahogyan írsz."
"Szívemből írtál."
"Mindenekelőtt egy hatalmas köszönet ezért a bejegyzésért."
stb

Egyes számú gyanúsított döbbenve tapasztalja, hogy barátnőjének hitt társa is a tanú alá sorakozott.
Ekkor válik világossá számára, hogy ő is a gyanúsítottak között van, és hogy a többiek szövetségesként egy csoportba tömörültek a sértett védelmére, habár sejtelmük sincs, hogy ki ellen kell megvédeni a sértettet.
Másnap újabb tanú nyilatkozik a fórumon arról, hogy látta az egyes számú gyanúsítottat a szellemek között, ez a nyilatkozat azonban vigyázó éberségének köszönhetően, csak percekre látott napvilágot.

Záradék

Sértett:
Kára felbecsülhetetlen. Emberi és tulajdonosi minőségében meggyalázták. Nyílt tárgyalást akar, ezért közzé teszi a bizonyítékokat. Később emelt fővel távozik a színről.

Vádlott:
Még mindig nem fogja fel, hogy szellemeket lát. Bár egyetlen valóságos személlyel nem lép kapcsolatba, minden elhangzó információt igaznak vesz, és továbbharcol vélt igazáért. Az elrettentő alpári stílus sem ösztönzi arra, hogy kételyeket támasszon a szellemvilággal kapcsolatban, illetve, hogy elhatárolódjon azoktól, akiknek egyetlen valódi célja van: megőrizni szellemségüket.

Tanú(k):
Védik, ami az övék: a tulajdonost, az otthonukat, mindenüket. Gyanún felül állnak, tehát nem kockáztatnak semmit, ha a szellemvilág területére merészkednek és ott hősies helytállással véleményt nyilvánítanak, amelyre azonban nincs érdemi reakció.
A jelenetek végén kissé csalódottak, hogy az igazság nem derülhetett ki, de ellégedetten konstatálják szövetségüket. Ugyanakkor nem tartják szükségesnek az általuk okozott sérelmek rehabilitását.

Gyanúsított:
Teljes tanácstalanság és értetlenség jellemzi. Ő is védeni szeretné mindazt, amije van, de ezek után kérdés, hogy mi is az, ami az övé. A becsülete? Amelyet megkérdőjeleztek? A többiekkel való összetartozása, amelyből kirekesztették? Ha szól, magyarázkodásnak tűnhet, ha hallgat, akkor cinkostársnak pecsételik. Végül a szólás mellett dönt. Az események során ő is elszenvedte a maga sérelmeit, csak épp azt nem szellemek okozták, hanem azok, akikről biztosan tudni vélte, hogy valódiak.

Szellemek: Ők is azt védik, amijük van. Az anonomitást, ahol a gyalázkodást büntetlenül továbbfolytathatják. Ez a kor ezt lehetővé is teszi számukra.

Még mielőtt azonban nagyon sajnálnánk magunkat a kor miatt, megemlíteném, hogy volt oly kor is, mikor szappant főztek az emberből. Az valódi tragédia volt, ez csak egy szánalmas színjáték.