(Felesleg)

Az ember lassan belefárad a feleslegessé vált mondatok ismétlésébe, kacatok rakosgatásába, míg végül önmagát is feleslegesnek ítéli.
A lomok általában a szemétben végzik, de mit kezdjen az ember haszontalan önmagával?

-o-o-o-

Nekem sosem volt könnyű az élet, már a megszületés is nagyon nehezen sikerült. Egy kis faluban, otthon születtem. A Bába néni (mert mindenki így hívta) rázott, rángatott életre, mondták, már teljesen el voltam kékülve (ennek ellenére mindig is a kék volt a kedvenc színem), de végül mégis felnyarvíkoltam.
Azóta is előfordul, hogy nehezen szólalok meg.

-o-o-o-

A szinonimaszótár azt írja, hogy a felesleg, mint fölösleg egyenértékű a többlet és maradék szavunkkal. Ez aztán jól elgondolkodtatott, mert ezek a szavak lehetnek pozitív kicsengésűek is, míg - számomra - a felesleg inkább negatív, mert összekapcsolódik a felesleges, feleslegesség szavakkal.
Nekem.
Ezek a szókavarodások még átgondolandók.

-o-o-o-

Sokszor megbizonyosodtam, hogy hiányzom, ha valahol nem vagyok ott, ahol pedig szükség lenne rám.
No, igen! Csak nem mindig találom meg ezeket a helyeket, pillanatokat.
Ha hiába beszélek, akkor egy tömegben sokkal inkább elveszett vagyok, mint amikor magamban motyogok, mert ez utóbbi esetben legalább hallom önmagam, míg az előbbiben senkit nem lehet hallani, csak a viharzajokat.
Nem kellemes, akkor már inkább egyedül!

-o-o-o-

Gerzson napja van.
Érdekes!
Egyetlen ilyen nevű személyt sem ismerek, mégis megpróbálom ünnepbe öltöztetni ilyenkor a szívem, ha már megszülettem.

-o-o-o-

Futnak az évek.
Hol fent, hol lent.
Hintázom folyton,
s megáll az élet,
csak egy moment.

2010-02-22