Van egy perpetuum mobile a parkban.
Reggel nyolckor beindul, este nyolckor leállítják.
Hiába, a csodákat is működtetni kell valakinek.

Dolgozom az életemen.
Másoknak erre nincs idejük, mert ők pénzt keresnek.

A léleknek nincsennek ablakai.
Csak a belső lényeg van.
Hogyan is láthatnánk bele a másik lelkébe?

Mindenkinek meg kell tanulnia uralkodni önmaga felett.
De milyen sokféleképp értelmezzük ezt a feladatot!
Önmagunk felett uralkodni lehet a szabadsághoz vezető út is,
amennyiben azokon a felismeréseken alapul, melyek lehetőségeinkkel számot vetnek.
De lehet az "elnyomás eszköze" is önmagunk ellen, amennyiben
a puszta engedelmességet szolgálja a lehetőségek megismerése nélkül.

Az otthon nem részek összessége.
Az otthon az, ahol megfogják egymás kezét,
és nem engedik elveszni a másikat.

A lehetséges tapasztalásra, melyben "valami megérint",
s mikor ráébredünk, hogy kell legyen egy rajtunk kívül álló Nem-Én,
csakis egy olyan Én tehet szert, akit nem a tekintélykövetés vágya hajt,
hanem az alkotó tett.
Ehhez pedig először is olyan Én kell, akinek igazi lényege a szabadság.